Jancsó Miklós 100

Ismétlő órák

Film

1921. szeptember 27-én született Jancsó Miklós, a magyar mozgóképkultúra sokat vitatott főalakja. Legfőbb ideje, hogy utánanyúljunk, amíg nem távolodik túl messzire.

Radikális forma a radikális tartalom szolgálatában – hangzik az unásig ismételt axióma a jancsói életműről. Esetében a formalista jelző értelmezői vérmérséklettől függően lehet bók és sértés is. Jancsó mást jelent külföldön és Magyarországon, de érdekes módon lázas (igaz, más és más irányú) képzettársításokra késztet minden filmértőt. Tőlünk nyugatabbra az európai modernizmus szolgál fogódzóként, mifelénk pedig a magyar történelem kacskaringós útjai és kísérteties tükröződései.

 

A puszta börtön

Saját bevallása szerint is hatással volt rá Antonioni (az Oldás és kötésen Az éjszaka hatása fedezhető fel). Tőle a szélesvásznú kompozíciókat, a sivár és allegorikus tájakat, Bressontól a stilizált, jelzésértékű színészi játékot, a hangsúlyos hangkulisszát, Orson Wellestől a bonyolult kocsizásokat, a szofisztikáltan koreografált együtteseket leste el (bár ebben a musicalekre is hajaz, a Még kér a nép szinte szerzői musical saját szimbólumrendszerrel és hangzásvilággal, amely egyesíti a népdalokat, a zsoltárokat és a kommunista indulókat) – írja J. Hoberman a Film Comment című lapban. Persze Jancsó esetében nem egészen az Antonioni-féle lelki tájakról van szó, hiszen szereplői csoportokat, típusokat testesítenek meg (ebben Bressonnal osztozik), belső világuk, egyéniségük beleolvad a hullámzóan mozgó tömegbe. Gyakran meg is téveszti nézőjét, hiszen akit eleinte főhősnek hiszünk, meghal, visszahullik a tömegbe, elnyeli a puszta. Ha mégis kijelölt egy központi alakot, annak fejébe és lelkébe belesni lehetetlen volt. Ennek ellenére neki is megvoltak az olyan kedvelt, visszatérő színészei, mint Kozák András, Balázsovits Lajos, Cserhalmi György, vagy később Mucsi Zoltán és Scherer Péter. Persze csak azok, akik tudták kezelni hírhedt „Ne játssz!” instrukcióját, és el tudták viselni, hogy személyük bele fog simulni a nagy egészbe. Az a gyanúnk támadhat, mintha Jancsó nem szeretné az embereket, mintha lemondana az emberiségről, mely nem tanul, nem halad, csak menetel körbe-körbe és meg-megismétli a történelem hibáit. Bár néha azért nála is megcsillan a remény, főleg a korai munkáiban: az ellenségek még a nyelvi korlátok dacára is összebarátkozhatnak (Így jöttem), a gőgös, paraszti sorból kiemelkedett ifjú sebész megszelídülhet, még tud tanulni az öregektől és az apjától (Oldás és kötés).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.