Visszhang: film

A beszéd

Visszhang

Laurent Tirard filmje mese egy unalmas, irritáló férfiról, aki azt hiszi, olyan fergeteges a neurotikus humora, mint Woody Allené, és olyan izgalmas belső életet él, mint Amélie.

Sajnos maga a rendező is ebbe a hibába esik – így mi sem menekülünk a középszerű Adrien szánnivaló vívódásától, akit az őt játszó Benjamin Lavernhe és Tirard minden igyekezete ellenére is lehetetlen kedvelni.

Adrien és Sonia hosszabb kapcsolatuk után épp szünetet tartanak, a nő kérésére. A férfi nem igazán találja a helyét az életben, és Sonia távozása is eléggé megviseli. Épp ekkor kéri meg leendő sógora, hogy tartson beszédet az esküvőn. A felkérés elfogadása feletti rágódás közben felszínre törnek Adrien addig elnyomott szorongásai, családi problémái és meg nem oldott konfliktusai. Mindez túlhajtott önreflexióval, kikacsintásokkal és erőltetett vizuális gegekkel – amelyek mintha azt lennének hivatottak elkendőzni, hogy a szegény kis Adrien nyöszörgései meglehetősen laposak. A film abba a romatikus film alműfajba illeszkedik, amelyben unalmas férfiak igyekeznek visszaszerezni/megtartani látványosan izgalmasabb barátnőiket (500 nap nyár; Scott Pilgrim a világ ellen; Egy makulátlan elme örök ragyogása). Csakhogy A beszéd hiába reflektál megszállottan Adrien vaskos és számos jellemhibájára, mégsem sikerül szimpatikussá vagy egyszerűen csak viccessé tennie a karaktert. Az sem segít, hogy a többi szereplő – a merev lánytestvértől a kedves mamáig – is kimondottan idegesítő, de a pálmát a film válogatottan tenyérbe mászó férfi archetípusai viszik el.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.