Visszhang: film

A beszéd

Visszhang

Laurent Tirard filmje mese egy unalmas, irritáló férfiról, aki azt hiszi, olyan fergeteges a neurotikus humora, mint Woody Allené, és olyan izgalmas belső életet él, mint Amélie.

Sajnos maga a rendező is ebbe a hibába esik – így mi sem menekülünk a középszerű Adrien szánnivaló vívódásától, akit az őt játszó Benjamin Lavernhe és Tirard minden igyekezete ellenére is lehetetlen kedvelni.

Adrien és Sonia hosszabb kapcsolatuk után épp szünetet tartanak, a nő kérésére. A férfi nem igazán találja a helyét az életben, és Sonia távozása is eléggé megviseli. Épp ekkor kéri meg leendő sógora, hogy tartson beszédet az esküvőn. A felkérés elfogadása feletti rágódás közben felszínre törnek Adrien addig elnyomott szorongásai, családi problémái és meg nem oldott konfliktusai. Mindez túlhajtott önreflexióval, kikacsintásokkal és erőltetett vizuális gegekkel – amelyek mintha azt lennének hivatottak elkendőzni, hogy a szegény kis Adrien nyöszörgései meglehetősen laposak. A film abba a romatikus film alműfajba illeszkedik, amelyben unalmas férfiak igyekeznek visszaszerezni/megtartani látványosan izgalmasabb barátnőiket (500 nap nyár; Scott Pilgrim a világ ellen; Egy makulátlan elme örök ragyogása). Csakhogy A beszéd hiába reflektál megszállottan Adrien vaskos és számos jellemhibájára, mégsem sikerül szimpatikussá vagy egyszerűen csak viccessé tennie a karaktert. Az sem segít, hogy a többi szereplő – a merev lánytestvértől a kedves mamáig – is kimondottan idegesítő, de a pálmát a film válogatottan tenyérbe mászó férfi archetípusai viszik el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.