Segev Azulai (a sorozat előrehaladtával egyre búskomorabbá váló Lior Raz) egyszerű idegenvezető Tel-Avivban, aki boldog házasságban él egy csodaszép amerikai táncosnővel, Danielle Wexlerrel (Kaelen Ohm). Együtt nevelik a férfi előző házasságából született kislányát, hatalmas kertjükben tyúkokat tartanak, és a férfi odaadóan támogatja szerelme művészi karrierjét. Amikor Danielle-t egy meghallgatás New Yorkba szólítja, aggódva engedi el. Rossz előérzete beigazolódik – a nőt még útban a reptér felé halálra gázolják, amikor elszalad egy kávéért. Az eset nem látszik többnek egy hagyományos cserbenhagyásos gázolásnál, de Segevet nem hagyja nyugodni az ügy. Úgy dönt, New Yorkba utazik, hogy felderítse felesége múltját és végezzen a gyilkosaival. Ennél a pontnál már sejhetjük, hogy Segev nem csupán egy mindennapi idegenvezető. A férfi mélyre temetett katonai és zsoldos múltja épp kapóra jön, amikor a Moszad és a CIA válogatott legényeit kell véresre verni, ebben pedig segítségére van régi bajtársa, Ron (Gal Toren) és egykori szerelme, az újságíróként dolgozó Naomi Hicks (Sanaa Lathan).
Raz szinte ott folytatja, ahol Doron Kavillio alakmásaként a Faudában abbahagyta: Segev is már ránézésre (ex)katonának néz ki, akinek valahogyan nem áll jól a boldogság és a megállapodottság. A hitvesi idill kezdeti képei csak az érzelmi motivációt szolgáltatják a megtört, bosszúszomjas férfinak, és ellenpontozzák a gyorsan eszkalálódó sötét erőszakot. A figura hitelességéhez ezúttal is hozzájárul az izraeli színész saját katonai tapasztalata: Raz az izraeli hadsereg Duvdevan alakulatában szolgált, amely többnyelvű tagjai révén beépüléssel és terrorelhárítással is foglalkozik Izrael palesztinok lakta területein. Nyers és sallangmentes játéka tartja egyben a cselekményt és tartja fenn a néző érdeklődését azután is, hogy a sorozat egyre vadabb és valószerűtlenebb fordulatokat vesz. A Netflix gyakran túlnyújtott sorozatainak visszatérő stratégiája, hogy a középső etapot eseménytelen töltelékepizódokkal duzzasztják fel – nos, a Cserben hagyva ennek épp az ellenkezőjét teszi. Issacharoff és Raz inkább egyre hajmeresztőbb, de nehezebben átélhető kalandokba hajszolja traumatizált hőseit, akik ráadásul a racionalitással is hadilábon állnak. Segev gond nélkül gyilkolja végig az útját New Yorkon, miközben labilis és függő barátja segíti. A jéghideg profiként felvezetett CIA- és Moszad-ügynökök sorozatban hoznak nevetséges érzelmi döntéseket (az oknyomozó újságíróként dolgozó Naomi szerkesztőinek szakmai döntéseit itt nem firtatnánk). Ahogy a Fauda világa, úgy ez a közeg is a férfiak játszótere: a főbb női szereplők csupán Segev körül keringenek vagy őt várják haza aggódva (persze azért ők is akcióba lendülnek, és meghozzák saját érthetetlen döntéseiket).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
