Tévésorozat

Egy amerikai Nizzában

Örökre eltűnt

Kritika

Harlan Coben amerikai krimiírót eddig is a tenyerükön hordozták az égiek. Nagyjából 70 millió példányt adtak el könnyen és gyorsan fogyasztható regényeiből, több mint 40 nyelvre lefordítva.

Fordulatos, magukat olvastató szövegei szinte kívánkoznak a vászonra/képernyőre, az épp most tetőző minisorozatláz pedig szinte törvényszerűen talált rá, hiszen ami az irodalomban az egyszer olvasható, könnyed ponyvának felel meg, az a streamingszolgáltóknak is kapóra jön. Az író 2018-ban öt évre szóló szerződést kötött a Netflixszel, ennek keretében 14 művét adaptálják nemzetközi alkotógárdával, Coben pedig közelről felügyelheti a munkát. Az idegent a britek, Az ártatlant a spanyolok, Az erdőt pedig a lengyelek ültették képernyőre. A leg­újabb francia darab pedig a szerző Örökre eltűnt című regényét dolgozza fel.

A harmincas Guillaume-mal (Finnegan Oldfield) nem túl kedves az élet: tíz éve a barátnőjét és az imádott bátyját (Nicolas Duvauchelle) is megölték ugyanazon a végzetes éjszakán. A trauma nyomot hagy a férfin, de már épp rendeződnének a dolgai: szociális munkásként küldetésében örömöt lel, és jelenlegi barátnőjével, Judithtal (Nailia Harzoune) is harmonikus a viszonya. Ám mintha megismétlődne korábbi pokoljárása, amikor anyja temetése után a nő hirtelen eltűnik. Guillaume volt barátnője húgával (a Nyersből ismert Garance Marillier kettős szerepben) és főnökével, Dacóval (Guillaume Gouix) ered Judith nyomába, de nyomozása során egyre sötétebb titkok bukkannak a felszínre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).