Tévésorozat

Egy amerikai Nizzában

Örökre eltűnt

Kritika

Harlan Coben amerikai krimiírót eddig is a tenyerükön hordozták az égiek. Nagyjából 70 millió példányt adtak el könnyen és gyorsan fogyasztható regényeiből, több mint 40 nyelvre lefordítva.

Fordulatos, magukat olvastató szövegei szinte kívánkoznak a vászonra/képernyőre, az épp most tetőző minisorozatláz pedig szinte törvényszerűen talált rá, hiszen ami az irodalomban az egyszer olvasható, könnyed ponyvának felel meg, az a streamingszolgáltóknak is kapóra jön. Az író 2018-ban öt évre szóló szerződést kötött a Netflixszel, ennek keretében 14 művét adaptálják nemzetközi alkotógárdával, Coben pedig közelről felügyelheti a munkát. Az idegent a britek, Az ártatlant a spanyolok, Az erdőt pedig a lengyelek ültették képernyőre. A leg­újabb francia darab pedig a szerző Örökre eltűnt című regényét dolgozza fel.

A harmincas Guillaume-mal (Finnegan Oldfield) nem túl kedves az élet: tíz éve a barátnőjét és az imádott bátyját (Nicolas Duvauchelle) is megölték ugyanazon a végzetes éjszakán. A trauma nyomot hagy a férfin, de már épp rendeződnének a dolgai: szociális munkásként küldetésében örömöt lel, és jelenlegi barátnőjével, Judithtal (Nailia Harzoune) is harmonikus a viszonya. Ám mintha megismétlődne korábbi pokoljárása, amikor anyja temetése után a nő hirtelen eltűnik. Guillaume volt barátnője húgával (a Nyersből ismert Garance Marillier kettős szerepben) és főnökével, Dacóval (Guillaume Gouix) ered Judith nyomába, de nyomozása során egyre sötétebb titkok bukkannak a felszínre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.