Tévésorozat

Egy amerikai Nizzában

Örökre eltűnt

Kritika

Harlan Coben amerikai krimiírót eddig is a tenyerükön hordozták az égiek. Nagyjából 70 millió példányt adtak el könnyen és gyorsan fogyasztható regényeiből, több mint 40 nyelvre lefordítva.

Fordulatos, magukat olvastató szövegei szinte kívánkoznak a vászonra/képernyőre, az épp most tetőző minisorozatláz pedig szinte törvényszerűen talált rá, hiszen ami az irodalomban az egyszer olvasható, könnyed ponyvának felel meg, az a streamingszolgáltóknak is kapóra jön. Az író 2018-ban öt évre szóló szerződést kötött a Netflixszel, ennek keretében 14 művét adaptálják nemzetközi alkotógárdával, Coben pedig közelről felügyelheti a munkát. Az idegent a britek, Az ártatlant a spanyolok, Az erdőt pedig a lengyelek ültették képernyőre. A leg­újabb francia darab pedig a szerző Örökre eltűnt című regényét dolgozza fel.

A harmincas Guillaume-mal (Finnegan Oldfield) nem túl kedves az élet: tíz éve a barátnőjét és az imádott bátyját (Nicolas Duvauchelle) is megölték ugyanazon a végzetes éjszakán. A trauma nyomot hagy a férfin, de már épp rendeződnének a dolgai: szociális munkásként küldetésében örömöt lel, és jelenlegi barátnőjével, Judithtal (Nailia Harzoune) is harmonikus a viszonya. Ám mintha megismétlődne korábbi pokoljárása, amikor anyja temetése után a nő hirtelen eltűnik. Guillaume volt barátnője húgával (a Nyersből ismert Garance Marillier kettős szerepben) és főnökével, Dacóval (Guillaume Gouix) ered Judith nyomába, de nyomozása során egyre sötétebb titkok bukkannak a felszínre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.