Az Operaház egykori jelmeztervezőjének neve szinte feledésbe merülne, Bódis Kriszta azonban regénytrilógiában támasztja fel az alakját. A második regényt olvasta el Antoni Rita és írt róla az Olvasni muszáj sorozatban.
Bírálta a szigorú abortusztilalmat, a demokrácia tömegélményén dolgozott, és igazi szociáldemokrata volt, akit a kommunisták álnokul szélsőjobboldalisággal vádoltak. Végre megjelent Kéthly Anna életrajza is, amiről Antoni Rita írt az Olvasni muszáj sorozatban.
„Eltúlozza!” „Beképzeli!” „Fel akarja hívni magára a figyelmet!” Aki valamilyen, a medicina által kevéssé felderített krónikus betegségben szenved, nagy eséllyel találkozott már e lekicsinylő hozzáállások valamelyikével. Nőként szinte biztosan.
A Líra Kiadó tavaly áprilisban indította útjára A világ filozófusai című spanyol ismeretterjesztő könyvsorozat magyar kiadását, hogy közérthető módon betekintést nyújtsanak a legnagyobb gondolkodók munkásságába.
Elif Shafak regényében a halála pillanatától ismerjük meg a főhőst, egy nőt, akit prostitúcióra kényszerítettek a közelmúlt Törökországában. A 10 perc 38 másodpercről Antoni Rita írt az Olvasni muszáj sorozatban.
Véletlen egybeesés volt: alig két héttel azután került sor a háborús nemi erőszakot tematizáló Elhallgatva című tanulmánykötet, valamint az áldozatok tiszteletére tervezett budapesti emlékmű pályázati makettjeinek bemutatójára, hogy Oroszország 2022. február 24-én lerohanta Ukrajnát.
Alig tudunk felsorolni olyan ismert regényeket, amelyeknek idős nő a főszereplője.
A gender studies iránt érdeklődő hazai olvasók már több mint tíz éve követhetik a tudományterület témáit és eredményeit a TNTeF – Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóiratból. Sorra születnek monográfiák is, de átfogóbb tanulmánykötet (magyar nyelven), főleg az utóbbi időszakban, viszonylag kevés jelent meg. Ezért is örvendetes, hogy új tétellel gazdagodott a magyar gendertanulmányok szakirodalma.
A Nagy-Britanniában élő, részben vagy egészében bevándorló hátterű nők egymásba hurkolódó élettörténeteit bemutató könyv a genderdiverzitás és a multikulturalizmus kordokumentuma, a woke-fóbiások rémálma, az interszekcionális feminizmus nagyregénye. Az angol, ír, német és nigériai felmenőkkel rendelkező író, szerkesztő, egyetemi oktató és színházalapító Evaristo fáradhatatlanul dolgozik a színes bőrű művészek elismertetéséért. Ez volt a kilencedik könyve (azóta két újabbat is írt), és az első, amelyet magyarul is olvashatunk. A mű méltán nyerte el 2019-ben – Margaret Atwood Testamentumok című regényével megosztva – a Booker-díjat.
A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egyaránt kiemelt jelentőségű.
A világ nyugati részén a feminizmus már a #metoo negyedik hullámánál tart, és fókuszában a keresztény-fundamentalista visszacsapás miatt egyre inkább a reprodukciós jogok állnak. A világ keleti részének egyes országaiban azonban, a muszlim-fundamentalista visszacsapás miatt a nőknek újra olyan első hullámos célokért kell küzdeniük, mint az (otthonon kívüli) munkavállalás, a tanulás, vagy éppenséggel a puszta közterületi tartózkodás, a szabad mozgás.
