Fő állítása, hogy a közszemlélet, az általános attitűd nem tartott lépést a nemi egyenlőség formális fejleményeivel: a nyilvánosan megszólaló, illetve hatalmat birtokló nőkről napjainkban is az ókori görög és római civilizáció nézeteit hordozzuk.
A nők a nyilvánosságban című első részben Beard a görög–római mítoszvilágból vett példákkal igazolja, hogy az ókorban a komoly beszéd kizárólag a férfihanggal társult kulturálisan. Ha egy nő közügyekben állást mert foglalni, nemét, sőt gyakran még emberi mivoltát is megkérdőjelezték. Az elhallgattatás mai formája nem a kivégzés vagy a nyelv kivágása, hanem szexista beszólások és gyűlölködő kommentáradat.
A második rész (Nők a hatalom színterein) abból indul ki, hogy a vezető pozícióba került nőket a közvélekedés kívülről támadó „betolakodónak” tekinti, gondoljunk csak a politikusnők elleni lejárató kampányokban gyakran visszaköszönő levágott Medúza-fejre, mint a patriarchális rend helyreállításának jelképére.
Beard konklúziója, hogy át kell formálnunk azt, ahogyan a tekintélyről és a hatalomról gondolkodunk. Az Utószóban (amelyet 2018-ban írt) a saját tapasztalatain keresztül elemzi a #metoo lehetséges kimeneteleit, és ezzel a figyelmeztetéssel zár: ne hagyjuk, hogy az elkövetők a hatalmi pozíciójuk segítségével újraírják az áldozattá vált nők történeteit.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
