A 34 éves Sibata tervezetlenül és nagyon hirtelen esik teherbe, pedig nincs férfi az életében. Ám annak, hogy sokadjára is vele – az osztályon dolgozó egyetlen nővel – akarják elmosatni a kávéscsészéket, úgy tűnik, csodálatos megtermékenyítőereje van. A Kihordott hiányban (angol fordításban: Diary of a Void, vagyis Egy üresség naplója) a szeplőtelen fogantatás 21. századi japán változatával találkozunk.
A Tokióban élő szerző ezt az első regényét egy kiadónál végzett napi tizenkét órás munka után, a „szabadidejében” írta meg. A könyv a 2020-as megjelenése után rögtön világsikert aratott, eddig tizenöt nyelvre ültették át.
A karcsú, 172 oldalas regénynek a magány és a főszereplő önmagába gabalyodó belső világának ábrázolása az erőssége. #Metoo-regényként harangozták be, de az explicit szexuális zaklatásnak pusztán annyi szerepe van, hogy Sibata ilyen okból hagyta ott az előző céget és került a jelenlegi munkahelyére. A papírgurigagyárban a nemi alapú diszkrimináció leplezettebb formákat ölt: semmi fogdosás vagy direkt ajánlattétel, pusztán tolakodó kérdések vannak, sunyi megjegyzések. Persze az sincs sehol írásban rögzítve, hogy mindig az egyetlen (és nem erre felvett) női alkalmazottnak kell kiadagolni a kollégáknak az ajándék édességet, kivinni a szemetet vagy kitakarítani a mikrót, a „nevesincs munkák” pusztán ki nem mondott elvárásokként jelennek meg.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
