Könyv

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Emi Yagi: Kihordott hiány

Kritika

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

A 34 éves Sibata tervezetlenül és nagyon hirtelen esik teherbe, pedig nincs férfi az életében. Ám annak, hogy sokadjára is vele – az osztályon dolgozó egyetlen nővel – akarják elmosatni a kávéscsészéket, úgy tűnik, csodálatos megtermékenyítőereje van. A Kihordott hiányban (angol fordításban: Diary of a Void, vagyis Egy üresség naplója) a szeplőtelen fogantatás 21. századi japán változatával találkozunk.

A Tokióban élő szerző ezt az első regényét egy kiadónál végzett napi tizenkét órás munka után, a „szabadidejében” írta meg. A könyv a 2020-as megjelenése után rögtön világsikert aratott, eddig tizenöt nyelvre ültették át.

A karcsú, 172 oldalas regénynek a magány és a főszereplő önmagába gabalyodó belső világának ábrázolása az erőssége. #Metoo-regényként harangozták be, de az explicit szexuális zaklatásnak pusztán annyi szerepe van, hogy Sibata ilyen okból hagyta ott az előző céget és került a jelenlegi munkahelyére. A papírgurigagyárban a nemi alapú diszkrimináció leplezettebb formákat ölt: semmi fogdosás vagy direkt ajánlattétel, pusztán tolakodó kérdések vannak, sunyi megjegyzések. Persze az sincs sehol írásban rögzítve, hogy mindig az egyetlen (és nem erre felvett) női alkalmazottnak kell kiadagolni a kollégáknak az ajándék édességet, kivinni a szemetet vagy kitakarítani a mikrót, a „nevesincs munkák” pusztán ki nem mondott elvárásokként jelennek meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.