Könyv

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Emi Yagi: Kihordott hiány

Kritika

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

A 34 éves Sibata tervezetlenül és nagyon hirtelen esik teherbe, pedig nincs férfi az életében. Ám annak, hogy sokadjára is vele – az osztályon dolgozó egyetlen nővel – akarják elmosatni a kávéscsészéket, úgy tűnik, csodálatos megtermékenyítőereje van. A Kihordott hiányban (angol fordításban: Diary of a Void, vagyis Egy üresség naplója) a szeplőtelen fogantatás 21. századi japán változatával találkozunk.

A Tokióban élő szerző ezt az első regényét egy kiadónál végzett napi tizenkét órás munka után, a „szabadidejében” írta meg. A könyv a 2020-as megjelenése után rögtön világsikert aratott, eddig tizenöt nyelvre ültették át.

A karcsú, 172 oldalas regénynek a magány és a főszereplő önmagába gabalyodó belső világának ábrázolása az erőssége. #Metoo-regényként harangozták be, de az explicit szexuális zaklatásnak pusztán annyi szerepe van, hogy Sibata ilyen okból hagyta ott az előző céget és került a jelenlegi munkahelyére. A papírgurigagyárban a nemi alapú diszkrimináció leplezettebb formákat ölt: semmi fogdosás vagy direkt ajánlattétel, pusztán tolakodó kérdések vannak, sunyi megjegyzések. Persze az sincs sehol írásban rögzítve, hogy mindig az egyetlen (és nem erre felvett) női alkalmazottnak kell kiadagolni a kollégáknak az ajándék édességet, kivinni a szemetet vagy kitakarítani a mikrót, a „nevesincs munkák” pusztán ki nem mondott elvárásokként jelennek meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.