Megjelent Bódis Kriszta Istenhegy trilógiájának második része, de rögtön jó hírrel kezdenénk azoknak, akik még nem olvasták az elsőt. Ez a könyv önállóan, az első kötet ismerete nélkül is érthető, élvezhető. De a 2022-ben megjelent Kisasszonyképzőről írtunk már. Ezzel kezdődött a Tüdős Klára (1895–1980) életét bemutató regényhármas, aki jelmeztervezőként, színdarabíróként, táncpedagógusként és falukutatóként befutott nőpionír volt.
Korzón a pokolba. A cím egyszerre utal a társadalmi-történelmi folyamatokra az újabb világégés küszöbén, valamint a főszereplő magánéleti megaláztatásaira. Pedig felületesen nézve olyan szépnek tűnik az életút: jelmeztervezői munka az Operaházban, egy rossz házasság utáni második frigy Zsindely Ferenc államtitkárral, pazarul berendezett istenhegyi villa. De nem mind arany, ami fénylik: Bódis kiterjedt kutatással megalapozott életrajzi regénye tabukat és finomkodást nem ismerő tényszerűséggel tárja fel, hogy milyen viszontagságok rejlettek a címszavak mögött. Tüdősnek, a sokoldalú női példaképnek az élete sikerekkel és küzdelmekkel egyaránt telítve volt.
A második részben életének 1919 és 1941 közötti szakaszát ismerjük meg, a Tanácsköztársaságtól Teleki Pál öngyilkosságáig terjedő időszakban. A helyszínek többnyire az érmelléki Szunyogh-birtok, a Tüdős család lakhelye, Debrecen, valamint a főszereplő választott lakhelye, Budapest közt váltakoznak. Betekintést nyerünk parasztházakba, nagypolgári otthonokba, arisztokrata szalonokba és az Operaház kulisszái mögé.
Noha Tüdős megtéréséig még nem jutunk el e második kötetben, az öt rész mindegyikét egy-egy bibliai idézet nyitja. A narrációt időnként levelek szakítják meg, illetve megjelennek dokumetumok is, mint például Teleki Pál búcsúlevele. A történetmesélés nem kronologikus, a fejezetek gyakran előre-hátra ugrálnak az időben. Ez indokolt is az első, leghosszabb, közel 200 oldalas részben, amely szinte regény a regényben, két aljas bűnöző leleplezésének a története, izgalmas, érdekfeszítő krimi. A további részekben azonban némileg zavarónak tűnik, hogy Tüdőst hopp, egyszer csak az Operaházban, majd hopp, egyszer csak a Pántlika szalon élén találjuk – noha utólag retrospektív részekben egy-egy részletét megismerjük az odavezető útnak, érdemesebb lett volna a küzdelmeit közvetlenül ábrázolni.
Nagy erénye a műnek a történelmi, társadalmi, kulturális kontextus részletes és árnyalt bemutatása.
Megismerjük a Tanácsköztársaság nyomán keletkezett zűrzavart, és bepillanthatunk a paraszti világ mindennapjaiba is, a tisztálkodási szokásoktól kezdve a hiedelmekig. Megtudjuk például hogyan lehet ártalmatlanítani a boszorkányt, vagy elhárítani a vámpír (strigori) támadását. Kiderül az is, milyen ruhát és cipőt visel egy parasztbába, milyen tárgyak vannak a garabolyában (már ha épp nem röplapok). A regény lapjain sorra vonulnak fel a korszak kiválóságai is Balázs „Herbert” Bélától és Németh Máriától Lesznai Annán, Kodály Zoltánon és Szeleczky Zitán át a Klárát lehűteni (hiába) igyekvő Móricz Zsigmondig. Eljutunk Hubay Jenőék báljába, együtt vacsorázunk a Jókay família tagjaival, hallgatjuk Seress Rezsőt, és, noha nem túl hízelgő körülmények közt, de találkozunk Bajor Gizivel is.
A főszereplőt a kötet elején a terveit feladni kényszerült, boldogtalan, rendszeresen megcsalt feleségként látjuk, aki az érmelléki elszigeteltségben sem adja fel a kreativitását és az iparművészeti főiskolán tanultakat: bútorokat és használati tárgyakat restaurál, felruházza a személyzetet és – visszatérő metafora a regényben – kocsit hajt. Várandósságát örömmel fogadja, és közben fogalma sincs róla, hogy figyelik és az életére törnek - még szerencse, hogy a gyanakvó Erzsit nem lehet tőrbe csalni. A hűséges cseléd szinte végig elkíséri Klárát az életútján, és messze túlnő ezen a szerepen. A hierarchia csak a nyelvhasználatban marad meg köztük (Erzsi magázza úrnőjét, aki viszont tegezi Erzsit), a gyakorlatban egyenrangúak, Erzsi Klára lojális társa. Kapcsolatuk a női szolidaritás szép - és Tüdős Klára életében messze nem egyedüli - példája. Klára, ahol csak teheti, segíti nőtársait: az Operaházban tehetséges fiatal művészeket igyekszik helyzetbe hozni, Pántlika szalonjának ruhakölteményeihez falusi népművészektől rendeli a szőtteseket, hímzéseket, Nagyajtay Teréznek továbbra is munkát ad a zsidótörvények után és - talán ez a legmeghatóbb - kiáll az „egykézésért” bűnbakká tett ormánsági nők mellett.
Klára karakterfejlődése hullámzó:
kibontakozása, autonómiára való törekvése többször megakad, de sikerül új lendületet vennie és felülemelkednie a családi, társadalmi elvárásokon, a nyomasztókörülményein.
Nem csupán kerülőutak: házasságtörő viszonyok formájában, hanem önállóan, igazi „self-made woman”-ként. Fényes karriert fut be egy olyan korszakban, amikor a nők személyes érvényesülése igen korlátozott volt. „Elállták az utam a férfiak, ahogy legtöbbször elállják a nők útját. Mert csak az etikett szerint engednek előre. Milyen képmutatás...” - jegyzi meg egy barátjának. Az Operaházban nem egyszer kihasználják, többször ellopják az ötleteit, de mégiscsak ő győzedelmeskedik: a magyaros, egyúttal divatos ruhákat forgalmazó Pántlika szalonjával zajos sikert arat.
Magánéletében azonban kevésbé tudja meghaladni a családi, anyai mintát – újabb, elhúzódó kapcsolatában is szenved a sorozatos megcsalásoktól. A cseppet sem romantikus lánykérés után Klára Zsindely államtitkár feleségeként a rendszer kegyeltje lesz, férje nyomására nem írja alá a tiltakozást a zsidótörvények ellen, és mintha már kezdene belesimulni a megalkuvó jómódba: pazar ruhakölteménye a regény egyik utolsó jelenetében már nem alkotó elméje ragyogása, hanem csak az úrinő jelmeze, a konformitás eszköze, mindent eltakaró asszonykötény. Persze tudjuk, hogy ez csak átmeneti állapot. Hiszen megismertük már őt annyira, hogy tudjuk: legfeljebb megtorpan, de meg nem áll.
Bódis Kriszta: Korzón a pokolba. Európa Kiadó, 2023, 528 oldal, 5999 forint
