Pető Andrea a leggyakrabban idézett és a legtöbb nemzetközi díjjal kitüntetett magyar történész, a CEU professzora, a 20. századi társadalomtörténet, azon belül elsősorban a nőtörténet nemzetközileg elismert kutatója. A kötet a kerek születésnapjának apropóján született, benne a laudációk és egy életútinterjú után tizennégy, a 20. század magyar történelmével foglalkozó tanulmány kap helyet pályatársak, kollégák és tanítványok tollából.
Stark Tamás és Alexander Etkind történész kollégák Pető Andreát a „globális akadémiai szabadság bajnokának” nevezik, témaválasztásaiban és megközelítésében pedig elsősorban újító szellemét emelik ki.
Az életútinterjút Petővel a Magyar Narancs újságírója, Artner Sisso készítette, elsősorban azt domborítva ki, hogy
a társadalmi nemek tanulmányát ért politikai támadások tulajdonképpen kontraproduktívnak bizonyultak, hiszen az elmúlt években éppen az üldöztetés miatt felívelt ez a tudományterület.
A szövegből (is) világos lesz, hogy Pető a feminizmuson belül is mer az árral szemben úszni és népszerűtlen kérdéseket feszegetni, olyasmiket, hogy biztosan emancipál-e a munka, és (ezzel összefüggésben!) miért kötöttek ki a nők tömegével a konzervatív oldalon, és miért ők tették ki a nyilas párt mintegy 30 (!) százalékát. Mértékletes tudósként óva int minket attól is, hogy átgondolatlan párhuzamokat vonjunk a mai állapotok és a Horthy-rendszer között: míg utóbbiban „maradtak terek, ahol lehetett értékekről beszélni”, a polypore államra, amiben ma élünk (Pető metaforája egy élősködő gombafajra utal), saját ötletek híján az értékek teljes relativizálása és kiüresítése jellemző.
A Pető műveit idéző, vagy a munkáiból inspirálódó tanulmányok bő kétharmada a nőtörténettel foglalkozik. A nőjogi harcok különböző irányzatait tárgyaló írások közül Miklós Réka tanulmányában Slachta Margitnak, az első magyar parlamenti képviselőnőnek a spirituális szemléletét ismerjük meg. (Talán kevéssé köztudott, hogy Slachta nemcsak amiatt lépett ki a Szociális Misszótársulatból, mert rendfőnöke, Farkas Edith nem engedte újraindulni a parlamenti választásokon, hanem önkényes spirituális irányváltása miatt, amely többek között az önsanyargatást is magában foglalta.) A második magyar parlamenti képviselőnő, Kéthly Anna kapcsán B. Kádár Zsuzsanna közöl tavalyi monográfiájából részleteket, főleg arról, hogy Kéthly milyen frappáns érveket hozott fel a női választójogra vonatkozó cenzusok ellen. Kelbert Krisztina joggal mutat rá, hogy a magyar feminista mozgalmak eddigi kutatásai Budapest-centrikusak, és túl kevés szerepet kap bennük a biográfiai megközelítés. Három, Szombathelyen munkálkodó nő (Kerecsényi Ilona, Kadelburg Margit, Trombitás Erzsébet) személyén keresztül bemutatja, hogyan lehetséges – egyazon életút során - különböző rezsimekben, különböző ideológiák zászlaja alatt képviselni ugyanazokat az értékeket.
A reprodukciós jogok kérdései három tanulmányban kerülnek elő. Szamosi Barna arról ír, hogy az 1910-es években, a korabeli eugenika elvei szerint hogyan igyekeztek az orvosok megoldani a tuberkulotikus terhességek körüli dilemmákat. A kényszersterilizálás eseteinek feldolgozása, ahogy Szabó Alexandra M. rávilágít, a holokauszt körüli diskurzusból is hiányoznak, nemcsak a zsidó, de a roma nők vonatkozásában is, részben a forráshiány miatt: az ily módon traumatizált túlélőket nem volt könnyű szóra bírni. (Az orvosi szexuális erőszak különböző módjainak leírása miatt ez talán a legmegrázóbb szövege a kötetnek.) Svégel Fanni az 1973-as abortuszszigorítás elleni aláírásgyűjtő akciót értelmezi.
A további tanulmányokban többek közt a magyar emigránsok politikai cselekvési teréről, az antiszemita (vagy éppen opportunista) ügyvédekről, illetve a vajdasági magyarok háborús traumáiról olvashatunk. Kiemelkedően érdekes Klacsmann Borbála tanulmánya az Országos Zsidó Helyreállítási Alap felemás működéséről: a holokauszt kapcsán talán ritkán gondolunk arra, hogy a túlélőknek milyen lehetőségeik adódtak elkobzott vagyonuk visszaszerzésére.
A kötet egyaránt számot tarthat a szakemberek és a laikusok érdeklődésére. A szerzők, méltó módon Pető Andrea útmutatásához új, eleddig feltérképezetlen területekre merészkednek, és felvetett kérdéseikkel további kutatásokra adnak inspirációt. Hogy ezek után még nehezebb lesz a genderszemlélet tudományos legitimitását vitatni, már csak hab a tortán.
Klacsmann Borbála, Virányi Péter (szerk.): Aki kimondja, amit ki kell mondani. Pető Andrea tiszteletére. Balassi Kiadó, 2024, 306 oldal, 5000 forint
