Könyv

Magától nem jutott eszébe

Virginie Despentes: Kedves idióta

Kritika

A francia irodalom fenegyereke vagy punkja a regényeiben kritikusan és saját tapasztalatai alapján ábrá­zol­ja a társadalom peremére szorult emberek életét. Szegény és diszfunkcionális családban élt, de tizenévesen megszökött, hogy a groupie-k életét élje. Csoportos nemi erőszak áldozata lett, majd prostituáltnak állt és függőségekkel küzdött. 1994 óta az írásból él. Új regényének fő motívuma a #metoo.

A Kedves idióta az episztoláris regény hagyományára támaszkodik, de modern köntösbe öltözteti azt. Két középkorú ember, az író Oscar Joyack és a színésznő Rebecca Latte rendszeresen online üzeneteket váltanak, amelyeket időről időre Zoé Katana feminista blogger bejegyzései szakítanak meg.

A regény rámutat az internetes kommunikáció visszásságaira is. Rebecca és Oscar előbb egymást túllicitálva, durván sértegetik egymást, majd lehiggadva építő beszélgetés alakul ki az üzeneteikből. De a sérült Zoé alaposan megszenvedi az agresszív kommentkultúra pusztítását. A cselekmény ugyanakkor a szerző korábbi regényeihez képest nyugodtabb, a levelező forma révén a szereplők reflexiói, gondolatai kerülnek előtérbe.

Rebecca és Oscar ismerték egymást gyerekkorukban, de nemcsak emiatt tudnak egymáshoz közelebb kerülni, hanem azért is, mert mindketten az életkorukkal összefüggő válságot élnek át. A színésznő már alig kap szerepeket, az író pedig kénytelen azzal szembenézni, hogy bizonyos viselkedési normák a fiatal éveihez képest drasztikusan megváltoztak: ami egykor rendjén valónak számított, mára súlyos szankciókat von maga után.

Zoé a #metoo hullámain fedi fel a nyilvánosság előtt, hogy tíz évvel korábban Oscar zaklató viselkedése és a környezetük félrenézése, közönye miatt veszítette el a kiadói munkáját, s az élete, a karrierje az­óta sem jött egyenesbe. Az egykori zaklató nézőpontját is megismerjük, de – és ez a szöveg egyik nagy erénye – a komplex ábrázolás nem csap át a történtek relativizálásába. Oscar eleinte az állítólagos cancel culture áldozatának vallja magát, de kénytelen fokozatosan szembenézni a tényekkel, egyebek közt azzal, hogy nem is emlékszik, hogy a tudatmódosító szerek hatása alatt miket művelt a fiatal nővel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.