Olvasni muszáj

Kéthly Anna, az első modern nőpolitikus

Sorköz

Bírálta a szigorú abortusztilalmat, a demokrácia tömegélményén dolgozott, és igazi szociáldemokrata volt, akit a kommunisták álnokul szélsőjobboldalisággal vádoltak. Végre megjelent Kéthly Anna életrajza is, amiről Antoni Rita írt az Olvasni muszáj sorozatban.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak a jelentőségét, hogy végre monográfia jelent meg a szociáldemokrata politikus, a második magyar parlamenti képviselőnő, a mind jobbról mind a (szélső)balról a mai napig gyakorta méltatlanul szidalmazott Kéthly Annáról. A történész szerző fő kutatási területe a szociáldemokrácia története. E könyve tisztázza az évtizedek folyamán felgyülemlett rosszindulatú tévhiteket és hozzájárul ahhoz, hogy Kéthly elfoglalhassa méltó helyét a történelmi emlékezetben.

A Kéthly-kutatás az emigrációs szociáldemokrácia anyagainak hazakerülésével illetve a külföldi adattárakhoz való hozzáférés miatt lendülhetett fel. A könyvhöz felhasznált források gerincét országgyűlési jegyzőkönyvek, korabeli sajtótermékek, Kéthly Anna kiterjedt levelezése, a vele készült interjúk és a politikus- illetve más kortársak visszaemlékezései adják. A szerző reflektál Kéthly, illetve a korszak korábbi kutatóinak munkáira, esetenként vitába szállva velük, például Strassenreiter Erzsébet, illetve Pető Andrea egy-egy állításával. Kéthly életét, és a mintegy hat évtizedes munkásságát a kötet három nagyobb egységre (a Horthy-korszak, a ‘45 utáni évek, majd az ‘56 utáni emigráció alatti idő) tagolva mutatja be. A monográfiát Kéthly munkáinak jegyzéke, bibliográfia és 33 tételes fotógyűjtemény zárja.

 
B. Kádár Zsuzsanna: Kéthly Anna 

A bevezetőből megtudjuk, hogy a fiatal tisztviselőnőt a szegények és gazdagok közt tátongó szakadék, a munkavállaló nők alulfizetettsége, valamint édesanyjának a keserves élete (a kilencgyermekes asszony látástól vakulásig gürcölt és viszonylag korán meghalt) sarkallta a szakszervezeti és nőmozgalmi aktivitásra. 1917-ben lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, melyet (legalábbis 1947-ig) a demokratikus szellemiség, az alapvető szabadságjogokhoz és a többpártrendszerhez való ragaszkodás különböztetett meg a kommunista párttól. Annak ellenére, hogy a párt (legalábbis szavakban) fontosnak tartotta a nemi egyenlőséget, a könyv lapjain sorra felvonuló párttársak közt szinte csak férfiakat találunk: a második magyar parlamenti képviselőnőnek magányos úttörőként kellett boldogulnia. (Az őt megelőző keresztény-feminista Slachta Margit az 1922-ben kezdődő ciklusban már nem indult.)

A műből választ kapunk arra, hogy a szociáldemokraták miért fogadták el a Bethlen-Peyer paktum korlátozó feltételeit, miért ültek be a parlamentbe, miért vállalták a leválthatatlan kormánypárt mellett a díszellenzék (az egyik felidézett vád szerint „a Horthy-rendszer fügefalevelének”) hálátlan szerepét, miközben szűkös mozgásterüket a végsőkig igyekeztek tágítani. Kéthly Anna rendszeres felszólalásait a könyv bőségesen idézi (az oktatás, a vidék helyzete, vagy éppen a munkások lakhatási körülményei témájában), kitérve arra, hogy működése a kedvezőtlen körülmények közt sem volt eredménytelen: egy súlyos munkabaleset után például elérte, hogy az iparfelügyeletet megreformálják.

A monográfia szerzője Kéthlyt – annak ellenére is, hogy ő magát a feminizmustól távol tartotta – modern nőpolitikusként értékeli. Ezt többek közt azzal támasztja alá, hogy Kéthly folyamatosan küzdött a nők önállósodási lehetőségeiért, közéleti, politikai tájékozottságáért. Különösen megkapó része a könyvnek, amikor részletesen bemutatja, hogy

Kéthly miként szedte ízekre a nőkkel szemben alkalmazott újabb és újabb választójogi cenzusok mellett felhozott, időnként egészen képtelen érveket.

Kiemeli azt a kevésbé köztudott tényt, hogy Kéthly a „szégyenparagrafusnak” nevezett abortusztilalmat is ostorozta és rendszeresen aláhúzta, hogy nem a nők felelősek azért, ha a körülményeik nem alkalmasak (több) gyermek vállalására, és azért sem, ha a gyermekeik nem maradnak életben és emiatt nem érik el a szavazati joghoz szükséges gyerekszámot.

A szövegből hamar kibontakozik a rendkívüli munkabírású Kéthly jelleme, lenyűgözően bátor szókimondása, elvei melletti állhatatos kitartása, tiszta helyzetfelmérő képessége, és az, hogy milyen tisztán tud távlatokban is gondolkodni. „Mi tisztában vagyunk azzal, hogy önöknek hiába beszélünk – közli a kormánypárti túlerő képviselőivel –, de mindaz, amit elmondunk, szükséges a korkép megfestéséhez, mert hiszen a mi beszédeink a történelemhez szólnak.” Másutt rámutat, hogy egy kicsi, szűk határok közé szorított országnak végképp nem szerencsés elszakadni az európai iránytól, a szélsőjobb előretörésével kapcsán pedig leszögezi: „Nem tudunk annak sem örülni, hogy Magyarországon a fasizmus leplezettebb formákat él, mint Európa más országaiban.”

A kötet második részében magyarázatot kapunk arra, hogy miként kreáltak Kéthlyből ellenlábasai „jobboldalit” (sőt, Rákosi egyenesen „szélsőjobboldalit”!). Ezt a jelzőt azokra a szociáldemokratákra sütötték rá, akik a második világháború utáni években ellenezték az MKP-val való (1919 utáni újabb) egyesülést. Kéthlyt aggasztotta, hogy

„Magyarországon nincs tömegélmény a demokráciáról”,

ami ideális táptalajt jelent a diktatúrák számára – és nem győzte hangsúlyozni a szabadságra nevelés fontosságát. „Nagy veszély az, ha valamelyik párt ad köztársasági elnököt” – figyelmeztetett. Kiemelten érdekes része a szövegnek a korabeli demokráciafelfogások összevetése. A demokrácia funkciózavaraira nem gyógyszer a diktatúra, vallotta Kéthly, aki 1945 és ‘47 között még házelnök is volt, és e szerepében igen korrektül járt el. Kezdeti optimizmusát szétzúzta az MKP növekvő agressziója, amely előbb a kisgazdák, utóbb a fúziót ellenző szociáldemokraták ellen irányult. Részletes leírást kapunk a kizárásáig vezető eseménysorról és az egypártrendszer kiépüléséről, amelyet sajnos Kéthly, mint annyi mindent, előre látott.

A szerző részletesen ismerteti az ‘56-os forradalom eseményeit, az MSZDP újraalakulását, az újabb (ezúttal nagyon rövid) optimista időszakot, amikor a 67 éves, számos megpróbáltatást átélt, börtönviselt Kéthly erejét nem kímélve veti bele magát ismét a munkába. Az újabb vereség után még azt is át kell élnie, hogy az ENSZ nem hajlandó őt Magyarország hivatalos képviselőjének elismerni, így segítségkérésének sem adnak helyet: „egy fuldoklótól sem kérnek okmánybélyeggel ellátott ügyiratot a mentőövért” – nehezményezi, de hiába: még Nagy Imre kivégzése után sem tudja megértetni a veszély nagyságát. Itthon lejárató kampány indul ellene: ő lesz az áruló, aki külföldről uszít Magyarország ellen. A kötetnek e záró fejezetében megismerjük a szélmalomharcát, majd az emigráns magyar csoportokat szétfeszítő ellentéteket. Nyomasztó azzal szembesülni, hogy a kintiek azon vitatkoztak, hogy „a felszabadulás után” a ‘44, a ‘45 vagy a ‘47 előtti állapotokhoz térjenek-e majd vissza. (A széttagoltságért az anyaországból kiküldött álemigráns ügynökök is sokat tettek – persze a sikert az egységes külföldi fellépés sem garantálta volna.) A későbbi enyhülés több párttársát korrumpálta, ő azonban továbbra is Nagy Imre gyilkosaként tekintett Kádárra, és rendszerét nem volt hajlandó a hazatérésével legitimálni.

Halála után az addig is konfliktusokkal terhelt szociáldemokrácia tovább morzsolódott, és a pártnak a rendszerváltás után sem sikerült tartósan újraalakulnia, illetve eredményeket elérnie. Az illiberális „demokrácia” és a neoliberális törekvések melletti alternatívára: a gazdasági jogokra is kellő hangsúlyt fektető, egyúttal a pluralitást fenntartani akaró szociáldemokráciára jelenleg is nagy szükség lenne. Akár inspirációt is szolgáltat B. Kádár monográfiája; kiváló munka, hozzájárul megérteni ezeket a folyamatokat, segít a történelmi tisztánlátásban. Haszonnal forgathatja mindenki, aki a múlt fényében a jelent is igyekszik megérteni.  

B. Kádár Zsuzsanna: Kéthly Anna. Gondolat Kiadó, 2023, 282 oldal, 4800 forint

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.