KÖNYVMELLÉKLET

Túl sok szín?

Támogatás és támadás: Női civil szervezetek az illiberális demokráciában

Könyv

Az elmúlt tizenhárom év bővelkedett a „köz­ellenségekben”, ezek egyike a „senki által nem választott” civil társadalom volt.

Hogyan érintették a politikai változások a civil szervezeteket, és milyen megküzdési stratégiáik alakultak ki? Erre keresi a választ e tanulmánykötet, amelynek már az előszavából kiderül, hogy az autokratizálódó, illiberális állam nem csak e szervezetek, de a témával foglalkozó kutatók mozgásterét is radikálisan megváltoztatta.

A két szociológus az Orbán-kormány családpolitikáját szerette volna megvizsgálni, ám eközben – a korábbiakkal ellentétben – nem tudtak a döntéshozó szervek munkatársaival beszélni. Úgy határoztak hát, hogy feltérképezik a „holdudvar” civil szervezeteit, amelyek vélhetően hatással vannak a családpolitikai döntésekre. Fejős Anna és Szikra Dorottya, Neményi Máriával és Vajda Rózával húsz, nőkkel és családokkal foglalkozó civil szervezet képviselőivel vettek fel interjút, kiegészítésképpen pedig átnézték a szervezetek online tevékenységét és a bírósági adatbázisban szereplő dokumentumait.

A könyv első három tanulmánya az elméleti kontextust vázolja fel. Az ezeket követő két tanulmány a vizsgálati eredményeket tárja fel, a záró fejezet pedig azt bontja ki, hogy a meglévő kihívásokat hogyan tetézte a járvány.

Gerő Márton (Elzárkózás és fojtogató ölelés: A civil szervezet és az állam átalakuló kapcsolata az erősödő kontroll korszakában) rögtön leszögezi, hogy a civil szervezetek szűkülő tere és az állammal való kommunikációjuk beszűkülése globális jelenség. Ugyanakkor, ha nem csak az emberi jogi civil szervezeteket nézzük, árnyaltabb a kép: az autoriter rezsim célja nem a civil társadalom megszüntetése, „csupán” a kontrollja. Gerő részletesen bemutatja a civil társadalom lehetséges meghatározásait és típusait, majd a hallgatói mozgalmak (HÖOK vs. HAHA) példáján keresztül elemzi, hogy az állam hogyan tudja kihasználni az érdekképviseleti csoportok közötti rivalizálást a saját hatalmi érdekei szerint.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.