Hogyan érintették a politikai változások a civil szervezeteket, és milyen megküzdési stratégiáik alakultak ki? Erre keresi a választ e tanulmánykötet, amelynek már az előszavából kiderül, hogy az autokratizálódó, illiberális állam nem csak e szervezetek, de a témával foglalkozó kutatók mozgásterét is radikálisan megváltoztatta.
A két szociológus az Orbán-kormány családpolitikáját szerette volna megvizsgálni, ám eközben – a korábbiakkal ellentétben – nem tudtak a döntéshozó szervek munkatársaival beszélni. Úgy határoztak hát, hogy feltérképezik a „holdudvar” civil szervezeteit, amelyek vélhetően hatással vannak a családpolitikai döntésekre. Fejős Anna és Szikra Dorottya, Neményi Máriával és Vajda Rózával húsz, nőkkel és családokkal foglalkozó civil szervezet képviselőivel vettek fel interjút, kiegészítésképpen pedig átnézték a szervezetek online tevékenységét és a bírósági adatbázisban szereplő dokumentumait.
A könyv első három tanulmánya az elméleti kontextust vázolja fel. Az ezeket követő két tanulmány a vizsgálati eredményeket tárja fel, a záró fejezet pedig azt bontja ki, hogy a meglévő kihívásokat hogyan tetézte a járvány.
Gerő Márton (Elzárkózás és fojtogató ölelés: A civil szervezet és az állam átalakuló kapcsolata az erősödő kontroll korszakában) rögtön leszögezi, hogy a civil szervezetek szűkülő tere és az állammal való kommunikációjuk beszűkülése globális jelenség. Ugyanakkor, ha nem csak az emberi jogi civil szervezeteket nézzük, árnyaltabb a kép: az autoriter rezsim célja nem a civil társadalom megszüntetése, „csupán” a kontrollja. Gerő részletesen bemutatja a civil társadalom lehetséges meghatározásait és típusait, majd a hallgatói mozgalmak (HÖOK vs. HAHA) példáján keresztül elemzi, hogy az állam hogyan tudja kihasználni az érdekképviseleti csoportok közötti rivalizálást a saját hatalmi érdekei szerint.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
