Az irigység írta ki a kánonból

Dézsi Ibolya: Én, Földes Jolán – és a halászó macska uccája

Játsszunk el a gondolattal: 1936-ban egy Földes József nevű magyar író megnyer egy nemzetközi regénypályázatot. Szépirodalmi igénnyel megírt könyve, amely a kivándorlás és a honvágy témáit járja körül egy Párizsba vetődött magyar munkáscsaláddal a középpontban, itthon egymillió példányban kel el.

Tucatnyi nyelvre lefordítják, a fordítások is több kiadást érnek meg, idegen nyelveken is tízezrével vásárolják. Franciaországban még a tananyagnak is része lesz A halászó macska uccája. Mindez megtörtént, egyetlen apró különbséggel. A szerzőt nem Földes Józsefnek, hanem Földes Jolánnak hívták.

Maga az elismerés folyamata persze nem mindig kiszámítható, de tekintve a nemek arányát az irodalomtankönyvekben, annyit biztosan kijelenthetünk, hogy ha a világsikert befutott szerző valóban József lett volna, kanonizált alakja nagy valószínűséggel az általános műveltség része lenne Babits, Kosztolányi és a két világháború közötti magyar irodalom többi nagy alkotója mellett. Így viszont ma már alig valaki ismeri a nevét. Háttérbe szorításáról persze a történelem is tett: a zsidóüldözések miatt Földes kénytelen volt elhagyni az országot, Horthy még az állampolgárságától is megfosztotta. A koalíciós években, 1945–1947-ben akadtak ugyan kritikusok, akik megadták neki a kellő elismerést, azt követően azonban politikailag újra nem felelt meg a baloldali, de a kommunista diktatúrát elutasító Földes. Más írók is jártak így, de Földest később sem rehabilitálták. Az elmúlt években néhány feminista irodalomtudós foglalkozott vele ugyan, de a nemzeti tudományos bibliográfia összességében igen kevés találatot ad vele kapcsolatban.

A róla szóló regény (ahogy már a címe is sugallja) szokatlan narratív technikát alkalmaz: a szerző alanyának bőrébe bújik, az ő nevében beszél, azaz felveszi a hangját, és egyes szám első személyben írja meg ezt az életrajzot. Ez elsőre túlságosan merész, mondhatni, kisajátító stratégiának tűnik, de működik.

A szöveg egyik erénye, hogy a történelmi, társadalmi, kulturális kontextust is részletgazdagon ismerteti. Az apa alakján keresztül megismerjük a galíciai zsidóság történetét is, és Jolán fiatalkorának leírásában helyet kapnak a korabeli magyarországi történelmi események, és azok hatása a családra. Képet kapunk a két világháború közötti korszak lelombozó kulturális helyzetéről, az írók megélhetési nehézségeiről. Mivel Jolán tizenéves korától rajong a filmekért, és később Sacy von Blondel, azaz Megyery Sári színésznő lesz a legközelebbi barátja, nem marad el a mozitörténeti kitérő sem. Földes a második férjével a zsidóüldözés elől 1941-ben Angliába költözött, így betekintést nyerünk az angliai magyar emigráns közösségek életébe is. Kibontakoznak a kor genderviszonyai, a 20. század elején is még fojtogató egyenlőtlenség, amelyből az anya csak az öngyilkosságban látja a kiutat. Majd az első világháború utáni modernizálódásról is olvashatunk.