- sisso -

Nincs hasznosabb program sárgás köddel terhes őszi délutánon - mikor Kiss Béla bádogosmester is csak a hetediket megölni kelt fel annak idején, a nap meg még azért sem -, mint betekinteni a magyar bűnüldözés múltjába, aztán bátran átkelni a Baross téren. Egészen jó rendőrségtörténet, visszataszító kriminalisztikai tárlat és fogyasztóellenes drogfelvilágosító vitrinológia. A tálalásban semmi sem változott azóta, hogy Szabó László utoljára jelent meg Pinochetnek álcázva a Magyar Televízióban, és elbeszélgetett a cigarettával lefizetett bűnözőkkel. Csak a belügyminiszterek arcképcsarnoka lett félelmetesebb, és a marihuána hatásairól tudunk egyre kevesebbet hivatal által.

Nyitva: mindennap 11.30-tól éjjel 2-ig, hétvégén kicsit tovább

Zene, tánc, multimédia-program és egy kísérlet zajlott a múlt hét végén a kortárs művészetek transzformátorházában. A progresszív minifesztivál fő attrakciójának a testre erősített elektronikus érzékelőkkel megzenésített kibernetikus táncszínház bizonyult. Az interaktív mozdulatszínházat lehetővé tévő új technológia a bodycoder interface, amely a nehézbúvárkodás hőskorának munkaruhadivatját és a vámpíros némafilmek főhőseinek darabosságát idézte.

Extravagáns testperformer és fasizmuskutató. A szélsőséges szellemi és testi pozíciók megszállottja. Leginkább testoperának nevezhető előadásaiban alig fedett testtel, furcsa pozíciókban még furcsább hangokat csal ki magából, és mindezt időnként elektronikus kunsztokkal tetézi. Dietmar Bruckmayr, alias Didi, az október 22-23-án megrendezésre kerülő Két nap építészet Bécsből című rendezvényen lép fel. Kérésünkre számítógép elé ült, és Bécsből az interneten keresztül adott interjút.

Frusciante igazából John volt, és a Red Hot Chili Peppers gitárosa. Lehet, hogy ez a Jack Stephen King alkoholista, családirtó szálloda- gondnokára utal, ki tudja, annyi referencia gyűlik össze ebben a könyvben, és egyik sincs függelékben feltüntetve a fordító részéről, bár ezt ilyen újszerű regények esetében talán megkívánná az átültetőkódex, de egyébként sem hiszem, hogy M. Gizella végighallgatta volna a Red Hot vagy a Sex Pistols összes lemezét, ami szerintem elengedhetetlen a kannibál életérzés átéléséhez. Szóval John, az igazi, valóban otthagyta a bandát, azaz a zenekart a siker csúcsán. Elege volt a sztárdarálóból, és a japán turnén lelépett. Azóta állítólag újra kacérkodik a sztársággal, úgyhogy ez a húzása nem volt annyira hiteles, mint Kurt Cobain öngyilkossága, de Brizzi ezt tizennyolc évesen még nem tudhatta. Szar a világ. Mégis írt egy olyan könyvet, amelyből a fordítás ellenére is átjön a radikális, fiatal, olasz életérzés. Egy olyan fiúról, akinek mindene a punk, az antiprohibicionizmus és a vegytiszta szerelem. Neki és nemzedékének nem volt Zabhegyezője, szegényeknek - gondolhatják az amerikai kritikusok. Nem tudtak felnőni, most mit csináljanak? Ott voltak a hatvannyolcas szüleik, hogy megutálják az efféle baloldaliságot, és elmentek a Che Guevara-i vörösség felé, zenével, eklézsia-neurózissal fűszerezve. A könyv nagyon élvezhető részét képezi Alex gyónása, ami a kereszténység kritikájának egyik legjobb kortárs megjelenítése. Igen, itt van még ez az Alexség, a főhőst Alexnek hívják. Szintén utalás. A Mechanikus narancs hősére, akit öregek téptek szét. De mégiscsak bizarr úgy interpretálni őt, hogy az öreg Alex, bár a cajga és tanarak kifejezéshez képest ez semmi. Az olasz szleng - főleg, ha mű, mint esetünkben - átültetése valóban igen nehéz feladat lehet. A tanaraknak viszont nem megbocsátható. Ha jól emlékszem, a mi általános iskolás korunkban is csak magukra alkalmazták viccesen a pedagógusok, esetleg a szülői munkaközösségek gyűlésein írt csasztuskákban bukkant fel ez a kifejezés.

A Hajógyári-sziget nagycsarnokába néhány napra beköltözött a magyar dizájn. A Tér és Rend című folyóirat trendereinek álma. A másfél szintes útvesztőben kisebb műhelyek mutatkoztak be alternatív termékeikkel, és próbálták felvilágosítani potenciális vásárlóikat arról, hogyan épülnek be az új esztétikai-funkcionális összefüggések a modern háztartásba. Minden kiállítási négyzetméterre jutott egy bútordarab meg egy értékesítési menedzser. Csak a bemutató plakátján látható nagy piros fotel eredetije nem volt sehol.

A magyar némafilmek kilencvenöt százaléka és az 1945 előtt készült hangosfilmek huszonöt százaléka nyomtalanul eltűnt, megsemmisült, vagy talán még mindig felfedezetlenül hever valamelyik belvárosi padláson, átadva a bomlásnak nyersanyagát. Számos, Budapesten indult és később világsztárrá vált színész, így Gaál Franciska emléke is sajnos így veszett homályba.

Szeptember második fele a finn kultúrához való közelítéssel telt a Kortárs Művészetek Házában, ahol az intézmény hagyományaihoz híven természetesen kiemelt szerep jutott a mozgásművészetnek. Volt azonban fényerő, hangerő és gyomorerősítő is a kulturális változatosság kedvéért.

Menekülés a rövidfilmbe - ezt az alcímet adták a francia clermond-ferrand-i rövidfilmfesztivál díjnyertes filmjeiből való válogatásnak. A fesztiválra megmerítkezni rendszeresen kimenekülő magyar fiatalok úgy gondolták, nem árt megismerni a második évezred végének francia mindennapjait kisfilmek által, és ez csak használ a magyar alternatív filmtejesztői hálózatok vérkeringésének. Igazuk is volt, csupán a technika ördögével nem sikerült mindig megküzdeniük.

A Petőfi Csarnokban évről évre megrendezett ásvány- és drágakőbörze kitűnő alkalom arra, hogy a szervetlen dolgokhoz vonzódó emberek eltölthessenek egy napot kedvenc dolgaik között. Ezúttal mi is velük tartottunk, és megpróbáltuk felfedezni a szépséget elfoglaltságukban. Nem volt könnyű. De megérte.

Túrni kell, és jőni fog. Higgyék el, érdemes kutatni a jó ponyvák után, esküszöm, még egy kiskörúti könyv-végkiárusítás giccsparádéján is. Ott találtam ugyanis leértékelve Koonitz újabb magyar kiadását, tartalmához képest igen olcsón, borzongatóan kommersz borítójával együtt - keselyű a teliholdban, megnyúlt árnyak a kisváros bozótjai között magasnyomással, és a többi túlzó grafikai effekt, ami mind arra szolgál, hogy messzire elkerüljük az írott betűt. Egyetlen könyvét olvastam néhány évvel ezelőtt, a Rossz hely címűt, amivel számomra végleg megszűnt az olyannyira kedvelt Stephen King monopóliuma. Addig ugyanis nem volt olyan, hogy ne mertem volna egyedül olvasni, és meg kelljen várnom, míg valaki hazaér. Sőt nem túlzok, ha azt állítom, hogy a szobában lévőnek ébren kellett maradnia a fejezet végéig, különben ritmusos oldalba rúgással ébresztettem, vagy ha nem, csak azért nem, mert elkezdtem parázni, milyen átalakulásokon megy keresztül, mire álmából visszatér. Koonitz ugyanis a bizonytalan tudati utazások, az átalakulások, a valószínűségszámítás és a felismerések pillanatainak nagymestere, aki a hagyományos és leghatásosabb, nyomozó nélküli krimik eszközeivel él, illetve él vissza. Regényei kapcsán mindenki átismételheti a végső, az egzisztenciális magányt, akár számkivetve egy másik világegyetemben. Nem vagyunk kímélve már a könyv eleji ajánlásokban sem, és már ott is késő, már ott sem lehet abbahagyni.

Mint egy korábbi cikkünkben jeleztük, van új hely a nap alatt. Mégis célravezetőnek látjuk, ha részletesebben beszámolunk a kocsmáról, mert előfordulhat, hogy egyesek átsiklottak a tény fölött: Budapestnek vadonatúj kerthelyisége nyílt, méghozzá a város májában, bár az évszakok váltakozására való tekintettel hamarosan bezár. Az utolsó pillanatot kaptuk el.