Kisebb szenzáció van itt kibontakozóban, mégpedig egy hétkötetes vállalkozás, amelynek már az első megjelent darabja is vaskos, és nemcsak a kiváló tartalommal sűrűn nyomtatott papír súlyától, hanem a kezdő száznegyvenöt mesétől, ami a transzkulturális tudattalanunkat fogja örökre nyomasztani. Az Ezeregyéjszaka meséit eddig jelmezbálokra vettük elő, csupán leegyszerűsített változatban, átfordításokban ismerhettük, rosszabb esetben a gyermekekre veszélyes, Száz híres mese jellegű Walt Disney-verzióban híresült el néhány darabja. Élt azonban egyszer, és sajnos csak élt, nem érhette meg a megjelenést, egy palloslelkű, kőkemény hölgy: Prileszky Csilla, aki egy életen át fordította a szent könyvekkel vetekvő, a IX. századtól élőben alakuló, szinte összegyűjthetetlen anyagot. Temérdek munkáját nem is lehet eléggé méltatni néhány sorban, de az biztos, ha egyszer elterjed ez a mesefolyam, gond nélkül építjük majd be a kis rejtelmes agyunkba a mameluk kori Szíriát, az elnyomott arab irodalmi köztudatot, a perzsa miniatúrák hangulatát vagy az at-tavíl versmértéket. A Mars felé tartva az első űrexpedíción meg majd ezzel szórakoztatják magukat az emberi félklónok a hibernálás sokkja után. Ezer év múlva is rekonstruálni lehetne belőle a földi társadalmakat működtető erőket, a humanoid ösztönök bibliáját, az emberi észjárás és karakter kimeríthetetlen jegyzékét. Maga az előszó is egy sajátos történelemkönyv, de az első hiteles magyar Ezeregyéjszaka-sztori életre való csomag, felnőtt nemzedéket újranevelő olvasmány. Nem gyermekmese, hiszen, különösen az első éjszaka jogáról vagy a rabszolgák szexuális forradalmáról szóló történetek inkább az ivar- és értelmileg éretteknek szolgálnak örök érvényű tanulságokkal. Terapeutikusan hatnak a feszült családi kapcsolatokra. Nyugodtan felolvashatunk belőle egymásnak kádfürdő alatt vagy ágyba bújáskor, olajos masszázs idején. Sahrizád és Sahrijár király meséi nem lineárisak, hanem egy-egy meséből újabb indákként nyúlnak ki a végtelenbe, és mire visszatérnek az alaphelyzethez, a mesei jelen időhöz, addigra beutaztuk velük az árnyak és élők párhuzamos birodalmait. Akinek füle van rá, az szeretni fogja, akinek nincs, az hiányolni. Mi még csak a kereskedő és a dzsinn történetfüzérénél tartunk, de már jól vagyunk, és jövő karácsonyig, mire talán meglesz a családi összes, leküzdjük a pánikbetegségeinket, és otthon leszünk a negyven rablóban is.

Kisebb szenzáció van itt kibontakozóban, mégpedig egy hétkötetes vállalkozás, amelynek már az első megjelent darabja is vaskos, és nemcsak a kiváló tartalommal sűrűn nyomtatott papír súlyától, hanem a kezdő száznegyvenöt mesétől, ami a transzkulturális tudattalanunkat fogja örökre nyomasztani. Az Ezeregyéjszaka meséit eddig jelmezbálokra vettük elő, csupán leegyszerűsített változatban, átfordításokban ismerhettük, rosszabb esetben a gyermekekre veszélyes, Száz híres mese jellegű Walt Disney-verzióban híresült el néhány darabja. Élt azonban egyszer, és sajnos csak élt, nem érhette meg a megjelenést, egy palloslelkű, kőkemény hölgy: Prileszky Csilla, aki egy életen át fordította a szent könyvekkel vetekvő, a IX. századtól élőben alakuló, szinte összegyűjthetetlen anyagot. Temérdek munkáját nem is lehet eléggé méltatni néhány sorban, de az biztos, ha egyszer elterjed ez a mesefolyam, gond nélkül építjük majd be a kis rejtelmes agyunkba a mameluk kori Szíriát, az elnyomott arab irodalmi köztudatot, a perzsa miniatúrák hangulatát vagy az at-tavíl versmértéket. A Mars felé tartva az első űrexpedíción meg majd ezzel szórakoztatják magukat az emberi félklónok a hibernálás sokkja után. Ezer év múlva is rekonstruálni lehetne belőle a földi társadalmakat működtető erőket, a humanoid ösztönök bibliáját, az emberi észjárás és karakter kimeríthetetlen jegyzékét. Maga az előszó is egy sajátos történelemkönyv, de az első hiteles magyar Ezeregyéjszaka-sztori életre való csomag, felnőtt nemzedéket újranevelő olvasmány. Nem gyermekmese, hiszen, különösen az első éjszaka jogáról vagy a rabszolgák szexuális forradalmáról szóló történetek inkább az ivar- és értelmileg éretteknek szolgálnak örök érvényű tanulságokkal. Terapeutikusan hatnak a feszült családi kapcsolatokra. Nyugodtan felolvashatunk belőle egymásnak kádfürdő alatt vagy ágyba bújáskor, olajos masszázs idején. Sahrizád és Sahrijár király meséi nem lineárisak, hanem egy-egy meséből újabb indákként nyúlnak ki a végtelenbe, és mire visszatérnek az alaphelyzethez, a mesei jelen időhöz, addigra beutaztuk velük az árnyak és élők párhuzamos birodalmait. Akinek füle van rá, az szeretni fogja, akinek nincs, az hiányolni. Mi még csak a kereskedő és a dzsinn történetfüzérénél tartunk, de már jól vagyunk, és jövő karácsonyig, mire talán meglesz a családi összes, leküzdjük a pánikbetegségeinket, és otthon leszünk a negyven rablóban is.

- sisso -

Atlantisz Könyvkiadó, Bp., 1999, 760 oldal, 2900 Ft