Bp. VI. ker., Paulay Ede-Hajós utca sarka
Sírva zártuk a budai kerthelyiséget, hogy majd egész télen ülhetünk otthon. Szűk zsebpénzünket parizerre költhetjük ezután, kommunikációnak meg ott a telefon. Az egykor alternatívnak nevezett klubréteg teljesen klub nélkül maradt a téli belvárosban. Az elismert filmrendező nem ihatja össze magát az autista festővel, a lecsúszott rockzenész a homoszexuális matektanárral, a dohányzó kirakatrendező a meg nem értett divattervezővel. A széttartó szálak mégis összegyűlnek ilyenkor, ha a riadólánc hírül adja, hogy helyet nyit valaki a "régiek" közül. Ráadásul barátságos, tágas, melegkonyhás helyet. Lám, ott áll a pultnál az asztrodíva, akitől egykor rettegtek a részeg hímek, most meg rendeli a menüt négyötvenért. Kis reménység a komor télben ez a képtelen nevű, nem új, de újonnan átvett, szolidan háromszintes vendéglátó ipari intézmény. Tütü, mert Balettintézet, és Tangó, mert a felső szinten, amelynek lazán fölé lóg még egy sok férőhelyes galéria, csendes argentin ritmusok szólnak. Maximum merengne. Szőnyegboltra és bőrellátóra néző, melankolikus, panorámás ablakok, emberre szabott fonott kagylófotelek, gyertya az asztalon, naiv képek az amúgy is sajátos színösszeállítású falon. Az árai nem vészesek, kajában speciálisak. Kicsit olyan, mintha egy szórakozott nagymamánál uzsonnáznánk. Egresszószos feltétes töltött káposzta, jázminos rizzsel tálalt csirkesült nem túl a hétszázon, zónapörkölt négyszáz táján, nyugodtan versbe foglalható orjaleves kettőötvenért, korhely káposzta szárított sonkával megszórva négyszáz-valahány. A sztenderd étel nem túl sokféle, egy hét alatt végigehető, ha mindig ott ülünk, de a menü naponta változó, és nem maradhat ki belőle a főzelék. Édességből pedig a flódni a király. Városszerte nincs belőle ebben a minőségben. Sok kövér balett-táncos fog kisasszézni innen, ha rajtuk múlik. A sör főleg Amstel és kétszáz, a bor decije százhúsz, de vidékről jön és minőségi, végre nem vagyunk becsapva szőlőügyben sem. Aki letangózik a pincébe, diszkógömböt talál kis táncparkett alatt, zónapultot és hétvégén egészen tisztességes DJ-felhozatalt. Ennyi az egész.
- sisso -
Bp. V. ker., Liszt Ferenc tér 5.
Nyitva: 11-től éjjel 2-ig
A Liszt Ferenc tér elesett. Nincs az a lakógyűlés, amelyik meg tudná akadályozni, hogy ebben a körzetben épüljön ki Budapest második számú vendéglátó centruma, most már csak idő kérdése, hogy faltól falig borítsák a kávézók, bárok, szórakozóhelyek. Azért mondom, hogy második, mert a Krúdy Gyula utca minden mellékkörülmény dacára még mindig tartja első helyét. A Liszt Ferenc tér és a Liszt Ferenc téren létesült Pesti Est Café azonban más, mint a VIII. kerületbe kiépített negyed, más áraiban, hangulatában és vendégkörében.
Miközben a teraszon üldögéltem, és azon gondolkodtam, hogy miért nem lehet bobtail típusú kutyával bemenni, módomban állt alaposan végignézni az igényes és hibátlanul kivitelezett belső teret a kirakaton keresztül, nem beszélve a bútorokról, melyek még a legkényesebb ízlést is, de tényleg; a székeken kifejezetten kellemes az ülés, az asztalokon pedig artistaképzős végzettség nélkül is meg lehet állítani a sört, ami kifogástalan hőmérsékletű, változatos és minőségi. Mi kell még? - kérdeztem magamtól, miért nem érzem magam otthon ezen a helyen, amit - kár is lenne tagadni - barátaim üzemeltetnek. Eközben megérkezett a lazac carpaccio, amit a megrendelt bélszín carpaccio helyett hoztak, de ez is kifejzetten finom volt (1100 Ft), nem beszélve a német kaviárról, ami akkora halom tört jégen került az asztalra, hogy amennyiben összefutnak a Titanickal, semmiképp nem marad ennyi fecsegő túlélő a találkozás után. Ez is milyen finom - gondoltam magamban, miközben a bobtail majszolgatta a lazacot -, milyen finom, és mégis idegen. Mi lehet az oka? - kérdeztem magamtól, mint a leghitelesebb forrástól. - Talán az - válaszoltam kisvártatva magamnak, gondosan keresve a szavakat -, hogy más a funkciója, mint amit én keresek. Mint amikor megnézem a Híradóban, hogy milyen gyönyörű intenzívosztályt adtak át a máriapócsi közkórházban, és még boldog is vagyok, hogy mennyi embert fognak megmenteni itt, csak épp nem kívánkozom oda.
Ezeken morfondíroztam, de közben egyre jobban éreztem magam, pontosabban szólva olyan részeg voltam, hogy kedvem támadt megnézni az Egy évezred Európa közepén című filmsorozat következő részét, és arra gondoltam, hogy igazságtalan vagyok, mert a Pesti Est Café tulajdonképpen egy kitűnő hely, legalábbis sokkal kevesebb hibája van, mint nekem. Ez lehet a gond - magyaráztam a nagy fehér kagylónak. - Ez lehet.
Para-Kovács Imre
