Testoperátor (Dietmar Bruckmayr osztrák punkzenész)

  • - sisso -
  • 1999. október 21.

Tudomány

Extravagáns testperformer és fasizmuskutató. A szélsőséges szellemi és testi pozíciók megszállottja. Leginkább testoperának nevezhető előadásaiban alig fedett testtel, furcsa pozíciókban még furcsább hangokat csal ki magából, és mindezt időnként elektronikus kunsztokkal tetézi. Dietmar Bruckmayr, alias Didi, az október 22-23-án megrendezésre kerülő Két nap építészet Bécsből című rendezvényen lép fel. Kérésünkre számítógép elé ült, és Bécsből az interneten keresztül adott interjút.
Extravagáns testperformer és fasizmuskutató. A szélsőséges szellemi és testi pozíciók megszállottja. Leginkább testoperának nevezhető előadásaiban alig fedett testtel, furcsa pozíciókban még furcsább hangokat csal ki magából, és mindezt időnként elektronikus kunsztokkal tetézi. Dietmar Bruckmayr, alias Didi, az október 22-23-án megrendezésre kerülő Két nap építészet Bécsből című rendezvényen lép fel. Kérésünkre számítógép elé ült, és Bécsből az interneten keresztül adott interjút.

MaNcs: Mit gondolsz az interjúnak erről az arctalan formájáról?

Dietmar Bruckmayr: Nagyon kortárs jellege van.

MaNcs: Te is nagyon kortárs művész vagy. Van kapcsolata a művészetednek a számítástechnikával?

DB: Igen, igyekszem beépíteni ilyen eszközöket az előadásaimba. Számítógéppel és szoftverekkel is csinálok zenét, és elkezdtem kísérletezni az elektronikus érzékelőkkel való mozgásművészkedéssel.

MaNcs: Hogy működik egy ilyen szenzor?

DB: Az érzékelős technika nem igazán új dolog, olyasmi, mint a virtuális öltözetek. A hatás a fontos, az pedig nagyban a táncos tudásán múlik.

MaNcs: Miért olyan fontos számodra a test, mikor eredetileg zenész vagy?

DB: Ez az egyetlen dolog, amim van. Az emberi test a legrégebbi eszköz és a legősibb hangszer. Mint közönség, mindenhol a test tudatának hihetetlenül művi mivoltát érzékelem. Abban a testben vagyok érdekelt csupán, ami nem manipulált, de nem is tökéletes. Le kell szögeznem persze, hogy jómagam is manipulált testtel rendelkezem, ami a piercingeket és a tetoválásokat illeti, de azt saját magam manipuláltam.

MaNcs: Minden meghívást elfogadsz?

DB: Nem. Nagyon szigorúan szelektálok. A meghívások nagy része nem érdekel. Nem dolgozom például a reklámiparnak. Nem vagyok hajlandó mainstream produkciókban részt venni. Először mindig elkérem a tervek vagy a forgatókönyvek egy példányát, akkor is, ha csak egy nagyon kis szerepet osztanának rám. Leggyakrabban éneklésre vagy zeneírásra kérnek fel.

MaNcs: Elvis megszemélyesítését sem vállaltad egy amerikai filmben. Miért?

DB: Nem tartom magam színésznek, és nem gondoltam, hogy megfelelnék az elvárásaiknak.

MaNcs: Műsoron van még nálad a punkrock?

DB: Még mindig punkzenésznek tartom magam. Az a véleményem, hogy annak a szemétnek, amit az MTV-n punkrocknak tartanak, már semmi köze ehhez. A punkrock egy eszme, ami a marginális létről szól. Mindig az extremitások, a korlátok érdekeltek, a megjelenítésükkel való kísérletezés - akkor is, ha benne van a becsavarodás vagy az elutasítás lehetősége.

MaNcs: A szociológiai munkád is a határokkal foglalkozik?

DB: A fasizmust kutatom. A Linzi Egyetemen voltam tanársegéd, és még most is tartok előadásokat. Az 1900 és 1948 közötti német szociális rendszert vizsgáltam. Azt, hogyan hozhatnak létre rejtett, de nagyon hatásos terrort a megelőző jóléti szisztémák gazdasági válság fellépése esetén.

MaNcs: Mi lesz a budapesti előadásod tárgya?

DB: A hangomat fogom produkálni, és szeretnék érzékeny kapcsolatot kialakítani a közönséggel. Vad hangok, pszichoakusztikus dolgok és személyes, egészséges testi kifejezés. Szeretném, ha felzaklatnám őket, de azt semmiképp, hogy megfélemlítve érezzék magukat. Jól kell szórakozniuk.

- sisso -

Dietmar Bruckmayr koncertje október 23-án 22 órakor látható a Hajógyári-sziget 322-es épületében.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.