Extravagáns testperformer és fasizmuskutató. A szélsőséges szellemi és testi pozíciók megszállottja. Leginkább testoperának nevezhető előadásaiban alig fedett testtel, furcsa pozíciókban még furcsább hangokat csal ki magából, és mindezt időnként elektronikus kunsztokkal tetézi. Dietmar Bruckmayr, alias Didi, az október 22-23-án megrendezésre kerülő Két nap építészet Bécsből című rendezvényen lép fel. Kérésünkre számítógép elé ült, és Bécsből az interneten keresztül adott interjút.

MaNcs: Mit gondolsz az interjúnak erről az arctalan formájáról?

Dietmar Bruckmayr: Nagyon kortárs jellege van.

MaNcs: Te is nagyon kortárs művész vagy. Van kapcsolata a művészetednek a számítástechnikával?

DB: Igen, igyekszem beépíteni ilyen eszközöket az előadásaimba. Számítógéppel és szoftverekkel is csinálok zenét, és elkezdtem kísérletezni az elektronikus érzékelőkkel való mozgásművészkedéssel.

MaNcs: Hogy működik egy ilyen szenzor?

DB: Az érzékelős technika nem igazán új dolog, olyasmi, mint a virtuális öltözetek. A hatás a fontos, az pedig nagyban a táncos tudásán múlik.

MaNcs: Miért olyan fontos számodra a test, mikor eredetileg zenész vagy?

DB: Ez az egyetlen dolog, amim van. Az emberi test a legrégebbi eszköz és a legősibb hangszer. Mint közönség, mindenhol a test tudatának hihetetlenül művi mivoltát érzékelem. Abban a testben vagyok érdekelt csupán, ami nem manipulált, de nem is tökéletes. Le kell szögeznem persze, hogy jómagam is manipulált testtel rendelkezem, ami a piercingeket és a tetoválásokat illeti, de azt saját magam manipuláltam.

MaNcs: Minden meghívást elfogadsz?

DB: Nem. Nagyon szigorúan szelektálok. A meghívások nagy része nem érdekel. Nem dolgozom például a reklámiparnak. Nem vagyok hajlandó mainstream produkciókban részt venni. Először mindig elkérem a tervek vagy a forgatókönyvek egy példányát, akkor is, ha csak egy nagyon kis szerepet osztanának rám. Leggyakrabban éneklésre vagy zeneírásra kérnek fel.

MaNcs: Elvis megszemélyesítését sem vállaltad egy amerikai filmben. Miért?

DB: Nem tartom magam színésznek, és nem gondoltam, hogy megfelelnék az elvárásaiknak.

MaNcs: Műsoron van még nálad a punkrock?

DB: Még mindig punkzenésznek tartom magam. Az a véleményem, hogy annak a szemétnek, amit az MTV-n punkrocknak tartanak, már semmi köze ehhez. A punkrock egy eszme, ami a marginális létről szól. Mindig az extremitások, a korlátok érdekeltek, a megjelenítésükkel való kísérletezés - akkor is, ha benne van a becsavarodás vagy az elutasítás lehetősége.

MaNcs: A szociológiai munkád is a határokkal foglalkozik?

DB: A fasizmust kutatom. A Linzi Egyetemen voltam tanársegéd, és még most is tartok előadásokat. Az 1900 és 1948 közötti német szociális rendszert vizsgáltam. Azt, hogyan hozhatnak létre rejtett, de nagyon hatásos terrort a megelőző jóléti szisztémák gazdasági válság fellépése esetén.

MaNcs: Mi lesz a budapesti előadásod tárgya?

DB: A hangomat fogom produkálni, és szeretnék érzékeny kapcsolatot kialakítani a közönséggel. Vad hangok, pszichoakusztikus dolgok és személyes, egészséges testi kifejezés. Szeretném, ha felzaklatnám őket, de azt semmiképp, hogy megfélemlítve érezzék magukat. Jól kell szórakozniuk.

- sisso -

Dietmar Bruckmayr koncertje október 23-án 22 órakor látható a Hajógyári-sziget 322-es épületében.