Bp. VIII., Mosonyi u. 7.
Nyitva: 10-17-ig, hétfőn zárva
A látogatás ingyenes
Ugye, pedagógusnak tetszik lenni? - kérdezte a nyugalmazott, ki tudja, milyen fokozatú rendőr, múzeumőr, aki nagyon kedves volt.
Nem tiltakoztam
Egy látogató sem volt rajtam kívül este a múzeumban, ezért mellém szegődött tárlatvezetni. A történeteivel minden sokkal érdekesebbnek tűnt, hiszen ki tudta, hogy Felix Dzserzsinszkij, a CSEKA szellemi atyja milyen szépen csellózott, vagy Szamuely hány embert nyírt ki saját kezűleg vidéki kiszállásain. Mit nem adtam volna érte általános iskolás koromban, ha ezt láthatom.
A múzeum idén költözött be a múlt század derekán épült székesfővárosi toloncházba, ahol a korabeli koldusokat meg a bárcátlan kurvákat parkoltatták.
A hely szellemei
Rózsa Sándor is csak egy nyomorult bűnöző volt, akár utódja, a Whiskys. A vertikálisan cselendzselt alföldi betyárral, a magyar bűnüldözés első sikersztorijával kezdődik a nagy történelmi tárlat. Hála a lova lábának. Kufstein várában halt meg hatvanöt évesen, mint a fokos lyuggatta koponyán való feljegyzés tanúskodik róla. Aztán lehet tovább haladni, kronologikus irányban. Egy eszközvitrin, egy tabló, egy rendőregyenruha-tárlat 1948-tól napjainkig, valamint a már említett belügyi osztálytabló körben, fent, amelynek utolsó portréja helyett inkább nézzünk a napba. Kis történelemszakkör, jegyzetfüzettel ajánlott. Nemzetőr-egyenruha, vörösőrdivat, háború előtti nyári szolgálati öltözék, parlamenti díszőr mente, a serialkiller cinkotai bádogos pálya- és ámokfutásának rövid dokumentálása képekben, true Matuska-sztori és a politika bestiái.
Külön szoba kellett vörös bársonnyal a pártállami relikviák gyűjteményének, amelyért tíz éve még vagyonokat adtak volna a Tangón, és amelynek talán legmegdöbbentőbb darabja egy Che Guevara-karikatúrával karcolt fém dísztányér.
Forró nyomon
A Kriminalisztikai Múzeum pár lépésre van. A hulló szőrű, vegykezelt Kántor homályos üvegtekintete fogad. Olyan kistermetű, törődött darab, de megsimogatni nem szabad. Balra hatalmas, hetvenes évekbeli cs-lakások belsejét idéző, műfeldúlt szoba a nyomrögzítési technika bemutatására, benne helyszínelő rendőrbáb és alkalmi hulla. A belsőépítészet sokat fejlődött azóta. Vezetőm beültet a Berlinton-féle szabvány rabfényképezőbe, és mesterségesen forgat el oldalirányba egy csörlő segítségével. 1880-ban állították szolgálatba ezt a ritkaságot. Ezután kezdődik a borzalmak háza, szerintem tizennyolc éven felülieknek, amitől kísérőm is irtózhat kicsit, mert oda sem néz, amikor magyaráz. Levágott végtagok, mellek, agyonverési sérülések, rendőrséget félrevezető gyilkos őzbakok, ámokfutó útját szobáról szobára kísérő makettek. Minden lennék, csak pszichológus nélküli helyszínelő rendőr nem. Itt sincs levezetés: kis büféanalitikus, megnyugtató magyarázatok, önvédelmi tanácsok, ráadásul annyira a szegénység és a kilátástalan brutalitás szagát árasztja az egész tárlat, hogy maximum arra gondolhat az ember, miként élje túl ezt az egész szar közbiztonságot. Megfelelő interpretáció híján nem tenném mindenki számára publikussá a múzeumnak ezt a kis etűdjét. Remélem, nem hoznak ide alsó tagozatosokat.
Drog
Pedig a horroron keresztül vezet az út a legújabb, kábítószerügyi kiállításig, ahol oktatni, megelőzni is szeretnének. Hogy mit, az nemigen derül ki. Vagyis a marihuánától a díszmákon keresztül a crackig le van fotózva minden kábítószer színesben, és alá van írva a Pajtás újság egészségügyi rovatának stílusában, hogy miről lehet felismerni, mivel jár a használata (a börtönön kívül persze), valamint hogy mik az elvonási tünetei. Van olyan, ahol a fotón kívül az eszközök is láthatók akváriumban, úgymint injekcióstű, alufólia, kiskanál.
A marihuánára például bizalmas értesüléseim szerint nemcsak a csillapíthatatlan nevetőkényszer jellemző, hanem akár úgy is tud sírni tőle az ember, mozdulatlanul és kedélybetegen, mint egy szfinx. Ráadásul pszichés hiánytünetei is vannak, sőt felerősít bizonyos neurózisokat. Nem kell mindent elhinni a vulgár antiprohibicionistáknak sem. Szóval olyan az egész, mintha valaki, nem szakértő, gyorsan túl akart volna lenni rajta, hogy beírja a brigádnaplóba. Akad még néhány, enyhén narcisztikus tabló az ORFK kábítószer-felderítési tevékenységéről, a rendőrségi körökben a heroin évének nyilvánított 1999 sikereiről, a fenomenális Dada programról és egy-két Eurázsia-térkép nyilakkal. Az utóbbiak valószínűleg egy esetleges népvándorlás megkönnyítésére.
Gyöngyszem az amszterdami magyar bébiszitter hazatéréséről szóló jelentés, aki a repülőtéren ideges lett, és nem tudta leplezni, de látható még egy csempészésre szolgáló, dupla fenekű konzervdoboz életnagyságban, valamint a Csáth Géza-rajongó Takács Béla orvos 1955-ös cédulái az általa használt "szer" hatásairól.
Kár, hogy nem kedden vagy pénteken jött, akkor van vegyész vagy szociális munkás, és vannak igazi anyagok is, szagolhatók, tapinthatók - mondja tárlatvezetőm búcsúzóul. Tényleg kár.
- sisso -
