László Ferenc
László Ferenc cikkei
Mindent a szemnek – Franco Zeffirelli (1923–2019)
Hosszú évtizedeken át sokan és sokszor bélyegezték giccsőrnek, ám ő moziban és operában is méltán megingathatatlan közönségkedvenc maradt. Talán mert Franco Zeffirelli sohasem restellte az érzéki támadóerejű, dús szépség iránti vonzalmát.
Lépcsőházi gondolatok
Széles körívben kanyarodó, impozáns lépcsősor uralja az új pesti Manon Lescaut mind a négy felvonását: igazán tehetséges díszlet, jól eljátssza a maga szerepét.
Szól a kakas már
Egy kapitányt kerékbe törnek, egy őrnagyot felnégyelnek: brutális rövidséggel ennyi az egyesített sommája az Opera új játszóhelyén, a félig kész Eiffel Műhelyházban Jankó Zsolt által több mint jól elvezényelt két egyfelvonásos sztorijának.
Kásakozma Ilf/Petrov – Ratkóczi/Závada/Vecsei: Tizenkét szék
Nem vitás, Osztap Bender igazi túlélő: a nagy kombinátort most épp egy újabb nemzedék fedezi fel önmaga számára. A színész-színházcsináló Vecsei H. Miklós, a költő és dalszövegíró Závada Péter, a zenész Ratkóczi Huba generációja, miként erről a fesztiválprodukció gyanánt bemutatott koncertszínházi előadás oly érzékletes bizonyságot kínál.
Szerelem első hallásra
Orosz operával indult, s majdnem azzal is zárult az idei tavaszi fesztivál, hiszen múlt szombaton Valerij Gergijev szentpétervári társulata – a Nemzeti Énekkarral kiegészülve – Csajkovszkij Jolántáját adta elő.
Amazing family
„Nagy ember fiának lenni óriási szerencse, megbecsülendő előny, másfelől viszont nyomasztó teher, az egyéni önérzet tartós megalázása” – olvasható a Lotte Weimarban lapjain a mélyen dialektikus megállapítás, amelynek találó voltát alighanem leginkább épp Thomas Mann családjában érezték át.
Tűzbe mennek
Ma már ugyan vajmi kevés jel utal rá, de ettől még tény, hogy úgy negyven éve a Hovanscsina nem pusztán játszott és népszerű, de egyúttal fontos opera is volt Budapesten.