Színház

Hülyék!

Dale Wasserman: Kakukkfészek

Színház

A derék darabgyáros és színpadi adaptátor nevét természetesen kötelező kiírni, de persze McMurphy és társai sztoriját így is menthetetlenül másokhoz kapcsolja a kollektív emlékezet.

Ken Kesey, Miloš Forman és Jack Nicholson alighanem mindörökre kitakarja Dale Wassermant, akinek most ráadásul a Radnóti új produkciója sem igen kedvez. Itt ugyanis Ambrus Mária és Zsótér Sándor szabad fordításában vagy inkább átiratában játszszák a darabot, amely ezúttal még a Kesey-regény (és vele a színpadi adaptáció meg a film) közkeletű címétől is elszakadt. Az alapművek ismeretére mindazonáltal bevallva-bevallatlanul nagyon is számítanak Zsótérék: anélkül ugyanis nem egykönnyen válhat hézagmentesen érthetővé a történet, sem a saját logikáját követő előadás.

Az első percek vagy éppen negyed­órák mindenesetre az ellenállás letörésével telnek: méghozzá nem a színpadon, hanem a nézőtéren. Hiszen mindjárt a színpadot uraló buborékív és annak előadást indító kompresszoros felfújása elidegenítően hat a nézőre, aki ha kellően verzátus a színházművészet kortárs törekvéseit illetően, úgy azt is rögvest kitalálhatja, hogy az este egy későbbi pontján a fő díszlet­elem leeresztése is menthetetlenül a rendezői vízió részévé szervesül majd. Aztán ott vannak a sárga parókás, hupikék törpikéknek látszó ápolók meg a nézőtér felé szövegelés tüntető gyakorlata. És hát ott van az Indiánfőnök, aki pedig Csomós Mari. Chief Bromden leginkább csak jelenettagoló megszólalásai helyett ő most jószerint végignarrálja az előadást, ami egyszerre problematikus és nagyszerű megoldás. Merthogy a szöveg egész egyszerűen túl sok a súgóhoz rendre ki-kitekintő művésznőnek, aki azonban helyből valódi jelentőséget és életdrámát képes kölcsönözni a figurájának. Öregasszonyos kis röcögései és meleg férfira valló szavai, önmentő némasága és felszakadó monológjai idővel elveszítik az ellentmondásosság látszatát: marad az én átható hitelessége, még a bizony olykor rosszabbul megírt szövegrészekben is.

Zsótér másik merész és hangsúlyos szerep­osztó döntése Vilmányi Benett kiválasztása volt McMurphy főszerepére, s az egyenleg itt is kedvezően, habár némiképp küzdelmesen alakult. Kezdjük azzal, hogy Vilmányi színpadi jelenléte általában is szerencsésen egyesíti a kamaszos jelleget meg a tesztoszteron látványos túltengését, ami itt őszintévé és ráadásul ismerőssé teszi McMurphy képletét, amint elhiszi, hogy egyszerre lehet mindent megúszni és közben jó fejnek meg ellenállónak maradni. S mivel a színészi hamvasság az ő esetében tekintélyes adag makacssággal is párosul, még a szenvedés fölvállalása is önazonos döntésnek tetszhet, már amikor erre a túlnyújtott és mégis elnagyolt második rész érdemi lehetőséget kínál számára.

A Főnéniből Nagy Nővérré átnevezett Ratched kiosztása ehhez képest a papírforma működőképességét igazolta: Kováts Adél félelmetessé kifeszített mosolya és a jóindulatot alig-alig mímelő azúrkék cukrossága hibátlan színészi munkát jelzett, a szexuális kielégítetlenség fölmutatása pedig talán rendezői döntés nyomán sikkadt el. Ahogy az egyéni kórtörténetekből is sikkadt el itt-ott, talán csak László Zsolt dadogós Billy Bibbitje járhatta be apróra a szerző(k) által a figurának szánt utat. Egyebekben – a Dale Harding szerepét is eljátszó – Zsótér számára fontosabbnak tűnhetett a kényszer szülte közösség, amelybe elég hamar minket, nézőket is besorolt. A „Hülyék!” megszólítás ugyanis rendre nekünk adresszáltatott, s amikor Ratched nővér az elmegyógyintézet házszabályára hivatkozott, viszonylag egyértelműnek tűnt az üzenet: a hülyéknek is szavazniuk kell a változáshoz. Ennél az enyhén didaktikus mozzanatnál mindazonáltal szebb megoldásnak tűnt az intézeti egymásrautaltság szignál- és gesztusrendszere: például amikor az immár halott Cheswick, vagyis a dinamikus formát mutató Rusznák András, magát immár a buborékívbe bekuckózva, nyugtatólag simogatta Harding fejét.

Az este középső harmadára összeállt a csapat és vele az előadás is, s ekkor az emlegetett díszletfőelem is elveszítette allürisztikus jellegét. A kézenfekvő gumiszobaképzethez gazdag társjelentések csapódtak, a kint és bent nyugtalanító kettősségét és viszonylagosságát meg az átlátható mozdíthatatlanságot érzékletessé téve. Ide eljutva már az ív leeresztése-megrogyasztása is értelmet nyert, vagy legalábbis nyerhetett volna. Mert hát, mi tagadás, Zsótér Kakukkfészek-rendezését is utolérte a kortárs színházi típusvégzet: a befejezés kínos vonszolódása, amely egyébiránt immár oly általános jelenségnek mutatkozik, hogy lassan talán indokoltabb lenne a világállapotok jelének, és nem egyéni művészi fogyatéknak tekinteni. Ebben az esetben a befejezés fájó megoldatlansága együtt járt a történet körvonalainak elmosódásával is, ami ugyanakkor nem nélkülözte a rendezői agyasságot. Ez mind nem történik meg – hallottuk többször is Zsótér szájából a vágykiteljesítő jelenetek józan-gunyoros kommentárját, de azért ez a jóféle ötlet mégsem ellensúlyozhatta a feszélyező zavarba belelappadó záró percek hatástalanságát.

Radnóti Miklós Színház, május 11.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.