Lemez

Rácz Ödön: My Double Bass

Zene

Három éve ugyanezeken a hasábokon kivételes eseményként említettük, hogy a Deutsche Grammophon magyar szólistával, és pláne egy nagybőgőssel dobott piacra lemezt, ám Rácz Ödön, a Bécsi Filharmonikusok szólamvezetője a jelek szerint immár bevett gyakorlattá tette a rendkívülit. Az utóbbi jelzőnek mindazonáltal továbbra is jócskán juthat hely a bőgős második DG-lemezének méltatása körül, hiszen a főszereplő produkciója ismét a rendkívüliség magaslati régióját idézi, mi több: olyan művészi beérést jelez, amely immár nem elsősorban könnyű kezű virtuóz gyanánt állítja elénk Ráczot, hanem hamisítatlanul komoly művészként. A mélyvonós elmélyültségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy hangszerének megszólalása majd’ mindig eleve a jelentékenység auráját hívja életre maga körül – mondhatni, függetlenül az előadott mű rangjától. Mert amúgy a lemezről hallható három kompozíció (Giovanni Bottesini, Astor Piazzolla és Nino Rota egy-egy szerzeménye) inkább a kellemes, semmint a nagy zene körébe lenne sorolható: a mutatós-hálás (magán)szólamokhoz szerencsés esetben a muzsikus teszi hozzá a maga formátumát, s ez itt most rendben meg is történik. A Liszt Ferenc Kamarazenekar, ha talán nem is a Rácz által a bookletben emlegetett „Hungarian paprika” izgalmasságával játszva, de azért szolidan megbízható kíséretet nyújt, amiben nyilvánvalóan napjaink legfoglalkoztatottabb karmesternőjének, Speranza Scappuccinak is érdemi szerepe van.

Deutsche Grammophon, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.