László Ferenc

Ezt a cikket máshonnan, mint Bacsó Péter mitikussá kondenzált filmjétől aligha lehet elkezdeni.

Most jelent meg a hagymakertész és falukutató, tudós, pártpolitikus és többszörös miniszter politikai életrajza. A könyv szociológus szerzőjét Erdei ellentmondásos pályafutásáról, a népiekről és a társutasokról, valamint az "ahogy lehet" kényszeréről kérdeztük.

Szemben állt a nácikkal, a Gestapo zaklatta, a könyveit máglyára hordták, s ő maga mégis Németországban maradt, méghozzá szabad akaratából: Erich Kästner életútja legalább oly figyelemre méltóan sajátos, mint írói életműve.

Jelentős, de nem nagy tenorista; rokonszenves, ám nem átütő személyiség - a mexikói Ramón Vargast három évtizedes pályafutása során általában ezen a figyelemre méltó, mindazonáltal a kivételesség szférájától elmaradó szinten észlelték a világ operakedvelő tömegei.

40 százalék - alig néhány órával a Pannon Filharmonikusok sorozatindító budapesti koncertjét megelőzően ennyire becsülte a zenekarral való összecsiszolódottság mértékét az együttest tavaly óta irányító Bogányi Tibor.

110 éve született, már több mint négy évtizede eltávozott - s mi még mindig emlékszünk rá: hétköznapi prózaisággal megfogalmazva ennyi a csoda, Latabár Kálmán színészi működésének csodája.

"Egyházi ruhába bújtatott opera" - Hans von Bülow lesújtó és egyszersmind beismerten felületes egykorú ítélete ekképpen határozta meg Verdi halotti miséjét, s ez a formula paradox módon sokszor még azok számára is helytálló jellemzésnek tetszik, akik Bülow-val ellentétben lelkes hívei ennek a nagyszabású alkotásnak.

Életem (egyik) legfontosabb szerepe - nyilatkozta már a premier előtt különféle interjúiban Rudolf Péter, s mi csak örülhettünk e fordulat többszöri nyomatékos előfordulásának, elvégre motivált színész nélkül nincs motivált közönség.