Minden sikeres férfi mögött egy nő áll - hangzik a jóindulattal féligazságnak elfogadható közhely, amelyet Lev Tolsztoj esetében az évszázados kultusztörténeti hagyomány valahogy ekképpen fogalmazott át: mögött és az útjában. Merthogy hiába volt a 48 évig tartó, gyermekekben és irodalmi művekben egyaránt gazdag házasság, ha a kapcsolatnak és egyszersmind Tolsztoj életének az oly híres-hírhedt szökés vetett véget. Mely szökést ráadásul hosszú éveken, sőt évtizedeken át tartó párkapcsolati ellentétek előzték meg, nemritkán ugyancsak a nyilvánosság tudtával. Szofja volt Tolsztoj keresztje - ezt maga Tolsztoj és nyomában egykorú és kései tisztelői is megfogalmazták, s ez a többszörösen tendenciózus ítélet tartósan homályba takarta nemcsak az írófeleség irodalomtörténeti érdemeit, de egész alakját is.
Majd' száz évnek kellett eltelnie, hogy valamelyest átfogalmazódjon ez az igazságtalan és leegyszerűsített képlet, s ebben a változásban a feminizmus és a nőtörténet több hullámán meg egy remek Helen Mirren-alakításon (The Last Station - Aztán mindennek vége) túl, a moszkvai születésű, ma Kanadában élő irodalmár, Alexandra Popoff életrajzi munkájáé a fő érdem. A dolgok logikájából fakadóan a Tolsztojné életének elbeszélésére vállalkozó Popoff akarva-akaratlanul is mélyen együttérző apológiával próbált a valósághoz hívebb képet rajzolni e hosszú, viharos és mindenekfelett tevékeny házasságról, ám biográfiájának értékéből mit sem von le ez a könnyen felismerhető elfogultság. A házasságról adott történeti beszámolója ugyanis meggyőzően állítja elénk Szofja fáradozásait, aki jószerint valószerűtlenül sokat tett férjéért és családjáért. Kéziratokat másolt és kiadóként lépett fel, cigarettát sodort, ruhákat szőtt, valamint gazdálkodott és diplomáciázott a férje helyett, miközben két évtizeden át szinte megszakítás nélkül hozta világra az újabb és újabb gyermekeket.
Popoff munkája olvastán voltaképpen két pontba sűríthető össze mindaz, ami e legendás házasság - eufemisztikusan fogalmazva - problematikussá válásához vezetett. Az egyik, hogy a Tolsztojért oly sok mindent feláldozó feleség nem akart tolsztojánussá lenni: a vallásfilozófus és társadalmi reformer férj tanaival és követőivel (sorukban a Szofja tartós rossz híréért felelős Csertkovval) sosem tudott megbékülni. Annál is kevésbé, hiszen e tanok és követők mind lehetetlenebb helyzetbe sodorták, hiszen férje vagyontalansági, világjobbító eszméivel ellentétes gyakorlatra kényszerült mindannyiszor, amikor csak Ljovocskáról, azaz Tolsztojról és családjáról gondoskodni kívánt. A sztoikus filozófiában és a zenében menedéket kereső Tolsztaja sokáig sikerrel lavírozott a heves veszekedések, a saját hisztériás és a férje depressziós rohamai közötti nyugalmi periódusokban, amint arról a családfő (ön)gunyoros ujjgyakorlata, az Orvosi közlemény a Jasznaja Poljana-i őrültekháza lakóiról is tanúskodik. Ám idővel az ellentétek egyre durvábbá váltak, még ha a teljes elidegenedés fázisait rendre meg is szakította egy-egy összebékülés, kölcsönös bocsánatkérésekkel és vallomásokkal kísért érzelmes családi szcéna.
A másik ok a testiség, a férfi és nő közötti szexuális viszony eltérő értelmezése és gyakorlata. Tolsztoj ezzel kapcsolatos álláspontjáról nejének tizenhat terhessége, úgy lehet, egyértelműen tanúskodhatna, ha nem lenne a kezünkben az 1880-as évek végén megírt Kreutzer-szonáta, amelynek házasság és szexualitás ellen érvelő, feleséggyilkos főszereplője a szerző és Szofja közös életének számos mozzanatát a sajátjaként meséli el vasúti társaságának, s velük az olvasóknak. Ez a mű, amelynek kiadási engedélyét egyébiránt szintén a megsértett feleség járta ki, most Popoff művével párhuzamosan ugyancsak megjelent az Európánál, méghozzá azzal a kisregénnyel egy kötetbe fogva, amelyet Szofja írt, mintegy válaszul a Kreutzer-szonátára, s amely kisregényt oroszul is csak a múlt század végén adták ki.
Ki a bűnös? - kérdi a változatos tehetségű, verseit "egy fáradt asszony"-ként kiadó Szofja Tolsztaja kisregényének címe, s az elnagyoltságában-elsietettségében is figyelemre érdemes írás nem sok kétséget hagy a sugalmazott válasz felől. A nemes eszményekért és tiszta szerelemért hevülő Anna bakfisként lép házasságra a nála jóval idősebb Prozorszkij herceggel, s a lány sorsa ezzel meg is pecsételődik. A férfi, aki heteken át éppúgy a zsebében gyűrögette a lánykérő levelet, mint Tolsztoj, közvetlenül az esküvő után, még a kocsiban utazva megerőszakolja ifjú asszonyát - akárcsak egykor Tolsztoj Szofját. A férj nemi vágya és a feleségbe belénevelt engedelmesség szemre sikeres, gyermekáldásban is gazdag házasságot mutat, ám a férfiúi féltékenység, amely szintúgy önéletrajzi eredetű, végül itt is gyilkossághoz vezet: a herceg egy márvány asztalnehezéket vág felesége halántékához. A végzetes tett, amelyhez hasonló amúgy Pierre Bezuhov és Hélene között is lejátszódik az annak idején Szofja által letisztázott Háború és béke lapjain, jószerint megváltás az elvágyódó asszony számára, aki a szélsőségesen melodramatikus és didaktikus zárlatban így búcsúzik férjétől-gyilkosától: "- Más szerelmet akartam. Olyat, mint a... - Anna férjére emelte tekintetét, s mintha erőlködne, hogy felismerje, hozzátette: - Nem te vagy a hibás... Te képtelen voltál megérteni, hogy... - Annának itt elakadt a szava, de ha nehezen is, még kimondta: - Hogy a szerelemben mi a fontos..." (Gerencsér Zsigmond fordítása)
Alexandra Popoff: Szofja Tolsztaja élete. Fordította: Rácz Judit. Európa, 2012, 436 oldal, 3200 Ft
Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta. Fordította: Németh László; Szofja Tolsztaja: Ki a bűnös? Fordította: Gerencsér Zsigmond. Európa, 2012, 222 oldal, 2900 Ft
