Himmelreich

Két Erich Kästner-regény

Könyv

Szemben állt a nácikkal, a Gestapo zaklatta, a könyveit máglyára hordták, s ő maga mégis Németországban maradt, méghozzá szabad akaratából: Erich Kästner életútja legalább oly figyelemre méltóan sajátos, mint írói életműve.

Hitler hatalomra jutását követően is Berlinben maradt, hogy "szemtanú lehessen", és hogy idős édesanyja közelében élhessen - a privát indok éppúgy rokonszenvesen imponáló, mint a közéletre tekintő értelmiségi felelősségtudata. Hazájában szinte teljes publikálási tilalom alatt élt a világháború végéig, ámde Svájcban kiadathatta munkásságának apolitikus darabjait, azaz ifjúsági regényeit és humoros műveit.

Ez utóbbiak sorába tartozik az 1934-es Három ember a hóban és az 1938-as A salzburgi szobalány is, mely regények szemre tökéletesen megfelelnek az apolitikusság korabeli hatalmi elvárásának, ám egyszersmind azt a kérdést állítják a majd' mindvégig mosolygó kései olvasó elé, hogy voltaképpen lehetséges-e egyáltalán politikamentes szellemességeket papírra vetni egy olyan gyilkos rendszerben, mint amilyen a Harmadik Birodalom volt. Merthogy a válasz csupáncsak látszólag kézenfekvő. Miközben kedvtelve olvassuk a mesebeli álruhás milliomos kalandjait az alpokbeli sportszállóban vagy az ugyancsak álruhás grófkisasszony szerelmi történetét Mozart szülővárosában, lépten-nyomon elénk bukkannak az író és a történelem által elhullajtott árulkodó bizonyítékok. A két regény közül nyilvánvalóan jóval sikerültebb Három ember a hóban például, miközben megvesztegető kedvességgel regél az emberi vonzalmak stílszerűen hótiszta világáról (szerelem első látásra, szemérmes férfibarátság, gyermeki szeretet, kölcsönös nagyrabecsülés úr és szolga között stb.), már-már tüntetően hangsúlyozza a történet valóságtól százszorosan elrugaszkodott voltát. "A baromfi-kereskedő meséje" - Chaucer modorában valahogy így tálalja fel számunkra Kästner két (!) előszava a regényt, amely legjobb pillanataiban az író ifjúsági remekeinek szintjére is fel-felhág.

Ha tetszik, még árulkodóbb az Anschlusst megelőző esztendőben játszódó másik regényke, amely naplóformában adja elénk egy újabb hóbortos gazdagember és a magát szobalánynak kiadó comtesse szerelmi történetét. Kishatárforgalom - a magyar változatban alcímmé alakult a könyv eredeti címe, amely a Németország és Ausztria között még éppen létező határvonal átlépésének aktusára utal. Az 1937-es Salzburgi Ünnepi Játékok programját megtekinteni vágyó német fiatalember e határvonal sorozatos átlépésére kényszerül, hogy ingázásával betartva kijátssza a birodalmi devizarendelkezéseket. "Hic habitat felicitas!" - azaz itt lakik a boldogság, hirdeti a Salzburgban előkerült római felirat, amelyet a szerző mottóvá emel. Még félreérthetetlenebbé teszi e képet az alábbi ártatlan, topográfiai hitelességű kis epizód: "Közvetlenül az osztrák vámépület után - a Walser-dombon, ahol a rómaiak már akkor villanegyedet építettek, amikor nem volt se Ausztria, se Németország -, itt terül el egy helység, amelyet Himmelreichnek hívnak. Egy parasztember, felszállván a német határon, így kért jegyet a kalauztól: 'Himmelreichbe és vissza'..."

S miközben Erich Kästner dokumentumértékű beszámolót ad a jó ideig utolsó osztrák ünnepi játékok programjáról és tarka vendégseregéről (melynek soraiban amúgy a windsori herceg és a kapurtalai maharadzsa mellett Ferencsik János és Oláh Gusztáv is ott volt, Arturo Toscanini 1937-es asszisztenseként meg éppenséggel Solti György fáradozott), a már-már útikönyvnek is beillő szöveg néhol szinte borsóztató derűvel játssza be a képbe a keletkezés fenyegető jelenkorát. Így az 1933-ban saját könyveinek elégetését is figyelmesen végignéző Kästnertől egyenesen provokatív gesztus a salzburgi városi múzeum egyik műtárgyának merőben ártatlan leírása: "Nekem legjobban a 'csali kályha' tetszett. Minden kályhacsempe egy-egy könyv gerincét ábrázolja, rajta tudós felirat, úgyhogy olyan az egész, mint egy könyvrakás, amelynek latin vagy teológiai szövegeit eltüzelik. Szemmagasságban pedig egy izgatottan hadonászó kis alak válik el a csempéktől, aki mintha szószékről prédikálna. Nem lehet tudni, hogy éppen beszédet mond-e, vagy azon háborog, hogy tudományos tüzelővel pörkölik a hátulját."

Erich Kästner: Három ember a hóban. Fordította: Horváth Zoltán, a fordítást átdolgozta: Sárközy Elga. Partvonal Kiadó, 2012, 287 oldal, 2490 Ft

Erich Kästner: A salzburgi szobalány. Fordította: Lendvay Katalin. Partvonal Kiadó, 2012, 127 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.