Himmelreich

Két Erich Kästner-regény

Könyv

Szemben állt a nácikkal, a Gestapo zaklatta, a könyveit máglyára hordták, s ő maga mégis Németországban maradt, méghozzá szabad akaratából: Erich Kästner életútja legalább oly figyelemre méltóan sajátos, mint írói életműve.

Hitler hatalomra jutását követően is Berlinben maradt, hogy "szemtanú lehessen", és hogy idős édesanyja közelében élhessen - a privát indok éppúgy rokonszenvesen imponáló, mint a közéletre tekintő értelmiségi felelősségtudata. Hazájában szinte teljes publikálási tilalom alatt élt a világháború végéig, ámde Svájcban kiadathatta munkásságának apolitikus darabjait, azaz ifjúsági regényeit és humoros műveit.

Ez utóbbiak sorába tartozik az 1934-es Három ember a hóban és az 1938-as A salzburgi szobalány is, mely regények szemre tökéletesen megfelelnek az apolitikusság korabeli hatalmi elvárásának, ám egyszersmind azt a kérdést állítják a majd' mindvégig mosolygó kései olvasó elé, hogy voltaképpen lehetséges-e egyáltalán politikamentes szellemességeket papírra vetni egy olyan gyilkos rendszerben, mint amilyen a Harmadik Birodalom volt. Merthogy a válasz csupáncsak látszólag kézenfekvő. Miközben kedvtelve olvassuk a mesebeli álruhás milliomos kalandjait az alpokbeli sportszállóban vagy az ugyancsak álruhás grófkisasszony szerelmi történetét Mozart szülővárosában, lépten-nyomon elénk bukkannak az író és a történelem által elhullajtott árulkodó bizonyítékok. A két regény közül nyilvánvalóan jóval sikerültebb Három ember a hóban például, miközben megvesztegető kedvességgel regél az emberi vonzalmak stílszerűen hótiszta világáról (szerelem első látásra, szemérmes férfibarátság, gyermeki szeretet, kölcsönös nagyrabecsülés úr és szolga között stb.), már-már tüntetően hangsúlyozza a történet valóságtól százszorosan elrugaszkodott voltát. "A baromfi-kereskedő meséje" - Chaucer modorában valahogy így tálalja fel számunkra Kästner két (!) előszava a regényt, amely legjobb pillanataiban az író ifjúsági remekeinek szintjére is fel-felhág.

Ha tetszik, még árulkodóbb az Anschlusst megelőző esztendőben játszódó másik regényke, amely naplóformában adja elénk egy újabb hóbortos gazdagember és a magát szobalánynak kiadó comtesse szerelmi történetét. Kishatárforgalom - a magyar változatban alcímmé alakult a könyv eredeti címe, amely a Németország és Ausztria között még éppen létező határvonal átlépésének aktusára utal. Az 1937-es Salzburgi Ünnepi Játékok programját megtekinteni vágyó német fiatalember e határvonal sorozatos átlépésére kényszerül, hogy ingázásával betartva kijátssza a birodalmi devizarendelkezéseket. "Hic habitat felicitas!" - azaz itt lakik a boldogság, hirdeti a Salzburgban előkerült római felirat, amelyet a szerző mottóvá emel. Még félreérthetetlenebbé teszi e képet az alábbi ártatlan, topográfiai hitelességű kis epizód: "Közvetlenül az osztrák vámépület után - a Walser-dombon, ahol a rómaiak már akkor villanegyedet építettek, amikor nem volt se Ausztria, se Németország -, itt terül el egy helység, amelyet Himmelreichnek hívnak. Egy parasztember, felszállván a német határon, így kért jegyet a kalauztól: 'Himmelreichbe és vissza'..."

S miközben Erich Kästner dokumentumértékű beszámolót ad a jó ideig utolsó osztrák ünnepi játékok programjáról és tarka vendégseregéről (melynek soraiban amúgy a windsori herceg és a kapurtalai maharadzsa mellett Ferencsik János és Oláh Gusztáv is ott volt, Arturo Toscanini 1937-es asszisztenseként meg éppenséggel Solti György fáradozott), a már-már útikönyvnek is beillő szöveg néhol szinte borsóztató derűvel játssza be a képbe a keletkezés fenyegető jelenkorát. Így az 1933-ban saját könyveinek elégetését is figyelmesen végignéző Kästnertől egyenesen provokatív gesztus a salzburgi városi múzeum egyik műtárgyának merőben ártatlan leírása: "Nekem legjobban a 'csali kályha' tetszett. Minden kályhacsempe egy-egy könyv gerincét ábrázolja, rajta tudós felirat, úgyhogy olyan az egész, mint egy könyvrakás, amelynek latin vagy teológiai szövegeit eltüzelik. Szemmagasságban pedig egy izgatottan hadonászó kis alak válik el a csempéktől, aki mintha szószékről prédikálna. Nem lehet tudni, hogy éppen beszédet mond-e, vagy azon háborog, hogy tudományos tüzelővel pörkölik a hátulját."

Erich Kästner: Három ember a hóban. Fordította: Horváth Zoltán, a fordítást átdolgozta: Sárközy Elga. Partvonal Kiadó, 2012, 287 oldal, 2490 Ft

Erich Kästner: A salzburgi szobalány. Fordította: Lendvay Katalin. Partvonal Kiadó, 2012, 127 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.