Himmelreich

Két Erich Kästner-regény

Könyv

Szemben állt a nácikkal, a Gestapo zaklatta, a könyveit máglyára hordták, s ő maga mégis Németországban maradt, méghozzá szabad akaratából: Erich Kästner életútja legalább oly figyelemre méltóan sajátos, mint írói életműve.

Hitler hatalomra jutását követően is Berlinben maradt, hogy "szemtanú lehessen", és hogy idős édesanyja közelében élhessen - a privát indok éppúgy rokonszenvesen imponáló, mint a közéletre tekintő értelmiségi felelősségtudata. Hazájában szinte teljes publikálási tilalom alatt élt a világháború végéig, ámde Svájcban kiadathatta munkásságának apolitikus darabjait, azaz ifjúsági regényeit és humoros műveit.

Ez utóbbiak sorába tartozik az 1934-es Három ember a hóban és az 1938-as A salzburgi szobalány is, mely regények szemre tökéletesen megfelelnek az apolitikusság korabeli hatalmi elvárásának, ám egyszersmind azt a kérdést állítják a majd' mindvégig mosolygó kései olvasó elé, hogy voltaképpen lehetséges-e egyáltalán politikamentes szellemességeket papírra vetni egy olyan gyilkos rendszerben, mint amilyen a Harmadik Birodalom volt. Merthogy a válasz csupáncsak látszólag kézenfekvő. Miközben kedvtelve olvassuk a mesebeli álruhás milliomos kalandjait az alpokbeli sportszállóban vagy az ugyancsak álruhás grófkisasszony szerelmi történetét Mozart szülővárosában, lépten-nyomon elénk bukkannak az író és a történelem által elhullajtott árulkodó bizonyítékok. A két regény közül nyilvánvalóan jóval sikerültebb Három ember a hóban például, miközben megvesztegető kedvességgel regél az emberi vonzalmak stílszerűen hótiszta világáról (szerelem első látásra, szemérmes férfibarátság, gyermeki szeretet, kölcsönös nagyrabecsülés úr és szolga között stb.), már-már tüntetően hangsúlyozza a történet valóságtól százszorosan elrugaszkodott voltát. "A baromfi-kereskedő meséje" - Chaucer modorában valahogy így tálalja fel számunkra Kästner két (!) előszava a regényt, amely legjobb pillanataiban az író ifjúsági remekeinek szintjére is fel-felhág.

Ha tetszik, még árulkodóbb az Anschlusst megelőző esztendőben játszódó másik regényke, amely naplóformában adja elénk egy újabb hóbortos gazdagember és a magát szobalánynak kiadó comtesse szerelmi történetét. Kishatárforgalom - a magyar változatban alcímmé alakult a könyv eredeti címe, amely a Németország és Ausztria között még éppen létező határvonal átlépésének aktusára utal. Az 1937-es Salzburgi Ünnepi Játékok programját megtekinteni vágyó német fiatalember e határvonal sorozatos átlépésére kényszerül, hogy ingázásával betartva kijátssza a birodalmi devizarendelkezéseket. "Hic habitat felicitas!" - azaz itt lakik a boldogság, hirdeti a Salzburgban előkerült római felirat, amelyet a szerző mottóvá emel. Még félreérthetetlenebbé teszi e képet az alábbi ártatlan, topográfiai hitelességű kis epizód: "Közvetlenül az osztrák vámépület után - a Walser-dombon, ahol a rómaiak már akkor villanegyedet építettek, amikor nem volt se Ausztria, se Németország -, itt terül el egy helység, amelyet Himmelreichnek hívnak. Egy parasztember, felszállván a német határon, így kért jegyet a kalauztól: 'Himmelreichbe és vissza'..."

S miközben Erich Kästner dokumentumértékű beszámolót ad a jó ideig utolsó osztrák ünnepi játékok programjáról és tarka vendégseregéről (melynek soraiban amúgy a windsori herceg és a kapurtalai maharadzsa mellett Ferencsik János és Oláh Gusztáv is ott volt, Arturo Toscanini 1937-es asszisztenseként meg éppenséggel Solti György fáradozott), a már-már útikönyvnek is beillő szöveg néhol szinte borsóztató derűvel játssza be a képbe a keletkezés fenyegető jelenkorát. Így az 1933-ban saját könyveinek elégetését is figyelmesen végignéző Kästnertől egyenesen provokatív gesztus a salzburgi városi múzeum egyik műtárgyának merőben ártatlan leírása: "Nekem legjobban a 'csali kályha' tetszett. Minden kályhacsempe egy-egy könyv gerincét ábrázolja, rajta tudós felirat, úgyhogy olyan az egész, mint egy könyvrakás, amelynek latin vagy teológiai szövegeit eltüzelik. Szemmagasságban pedig egy izgatottan hadonászó kis alak válik el a csempéktől, aki mintha szószékről prédikálna. Nem lehet tudni, hogy éppen beszédet mond-e, vagy azon háborog, hogy tudományos tüzelővel pörkölik a hátulját."

Erich Kästner: Három ember a hóban. Fordította: Horváth Zoltán, a fordítást átdolgozta: Sárközy Elga. Partvonal Kiadó, 2012, 287 oldal, 2490 Ft

Erich Kästner: A salzburgi szobalány. Fordította: Lendvay Katalin. Partvonal Kiadó, 2012, 127 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.