László Ferenc

Blődli - alighanem célszerű, ha a Thália Színház nyári bemutatójának nézője már jó előre tudatosítja magában, milyen műfajt is képvisel az előadás, amely a bohózatmester Georges Feydeau hat egyfelvonásosát tapasztja egymáshoz, Hamvai Kornél fordítói-társszerzői-összeírói közreműködését hirdetve.

Ügyes ez a Mahler, ezzel dolgoztassunk máskor is - az anekdota szerint valahogy így méltatták az ismeretlen filmzeneszerzőt a Visconti-féle Halál Velencében amerikai producerei. Ügyes ez a Puccini, jó kis rockoperákat lehetne vele íratni - gondolhatták a Bohém Casting alkotói, s e nézetüket alighanem a produkció miskolci és majdani budapesti nézői is osztani fogják.

"A helyzet némiképp komikus" - állapítja meg a komornyik a határozottan faramuci magyar címmel ellátott bohózat egyik jelenetében, s a kritikus a Madách idei utolsó bemutatójának teljes estéjén így ítéli meg a színpadon bonyolódó eseményeket.

Állóképesség és készenléti állapot, csoda, naivitás és szégyen - a Budapesti Wagner-napok művészeti vezetőjét mindössze néhány órával a Tannhäuser vasárnapi bemutatója után kérdeztük.

"Dacára annak, hogy W. e művében még sok található olyan, mely az ő elveinek gyakorlati alkalmazásával meg nem egyez, s mely későbben már elő sem is fordul nála: e mű mindenesetre egy alakító őserővel bíró lángész remeke, melyből szerzője minden későbbi magaslatainak fokait s anyagait merítette..." Így értékelte a Tannhäuser jelentőségét 1871-ben a Zenészeti Lapok, miután Erkel és a Nemzeti Színház végre rászánta magát, hogy majd' egy évtizeddel a Pesti Német Színház nyomában bemutassa a nevezetes wartburgi dalnokverseny történetét.

Nyirőnél jelentősebb írók hírnevét is megtépázta a nácibarátság ténye vagy gyanúja. Példákat szinte mindenre találhatunk.

Zukerman és Mutter vendégszereplései között félúton - Leonidasz Kavakoszt hozta magával Budapestre, s a pár éven belüli immár harmadik találkozás újra csak ámulatosnak mutatta a rokonszenvesen tartózkodó, virtuóz görög művészetét. Ezúttal a hegedű valóságos pokolra szállását hozta elénk Sosztakovics I. hegedűversenyét játszva: intenzitásában is mindvégig elegáns, megejtően szép hangon, a hátborsóztatóan eleven drámaiság érzékeltetésével.

Manapság, amikor az újságosoknál már újságot is mind ritkábban vásárolnak az emberek (az e sorokkal szemező olvasók tiszteletre méltó kivételével!), bizonnyal kell némi merészség ahhoz, hogy valaki operatörténeti kisokosokat dobjon a sajtópiacra. Még akkor is, ha a nagyralátó elképzelés külföldön bevált akciók példáját követi, elvégre az olasz vagy a német populáció egy főre eső operafogyasztása alighanem magasabb a hazánkban kimutatható értéknél.