László Ferenc

Őszintén megvallva, szolid értetlenséggel figyelem a Nyáry Krisztián Facebook-bejegyzései körül gerjesztett lelkesedés méreteit. Különvéleménycikk.

Pinchas Zukerman, a Budapesti Fesztiválzenekar dicső vendége mondhatni jelentéstani felismerést kínált a hallgatóság számára Beethoven Hegedűversenyének magánszólamában.

A szexuális élet humorát mindenkor széles körű, ámbár nyilvánosan azért sokszor röstellt érdeklődés övezte. Kabarékban, mulatókban vagy zengerájokban megénekelni e témakört egyszerre számított sikamlós és hálás feladatnak.

A New York-i Met lassanként minden rekordot megdönt világszerte sugárzott operaközvetítéseivel. S hozzá megdönt egy rakás közhelyet is, hisz bizonyítottan képes új tömegeket csábítani az opera műfajához, a trendiség dicsfényével vonja be az operafogyasztás tevékenységét, és nem utolsósorban: a legnagyobb válság közepette is kifizetődő üzletnek mutatja a magaskultúrát.

A Budapesti Fesztiválzenekar Marek Janowskit és a hegedűs Isabelle Faustot vendégelte legutóbbi bérletes koncertjein, két késő romantikus német repertoárdarabbal: Brahms Hegedűversenyével meg Richard Strauss önironikus-önelégült Sinfonia domesticájával.

A literatúra világában lelhetünk néhány kitüntetetten nehéz műfajt: ilyen például a hőseposz, az alexandrinusokban írott szonett vagy éppenséggel a zenés irodalmi beszélgetés.

Erőszak és fiatalok a késő középkorban - áll az ambiciózus alcím a Vatikán levéltárait majd' másfél évtizeden át búvároló történész, Erdélyi Gabriella kötetén, s ha rejlik is e témamegjelölésben némi felülfogalmazás, azért felettébb érdekes monográfiát találunk az id. Pieter Brueghel emblematikus festményét (Farsang és böjt harca) felhasználó borítólap mögött.

"Hát megvallom, az én reálpolitikám a Szentlélek Úristen" - fogalmazta meg álláspontját a hetvenes évek közepén a hivatalosan akkor már két és fél évtizede feloszlatott magyarországi jezsuita rendtartomány provinciálisa, Kollár Ferenc, s ő aztán igazán jól tudta, miféle áldozatokat is követel Jézus katonáitól az állampárti diktatúra.

Walt Whitman, Isadora Duncan, Friedrich Nietzsche, Eleonora Duse, Ralph Waldo Emerson - ha feltennénk a kérdést, hogy mi is a közös az említett 19. és kora 20. századi nagyságokban, úgy lehet, kevesen vágnák ki azonmód a helyes választ: a kortárs kanadai színműíró, John Murrell mindnyájuknak szentelt már darabot pályafutása során.

Alig pár hónapon belül immár a harmadik világhírű londoni zenekar látogatott el a Müpába, s a Philharmonia meg a St. Martin in the Fields parádéi után a félig-meddig angol nemzeti együttesnek számító Royal Philharmonic Orchestra teljesítményében sem csalódhattunk.