Könyv

Világhíres operák

Könyv

Manapság, amikor az újságosoknál már újságot is mind ritkábban vásárolnak az emberek (az e sorokkal szemező olvasók tiszteletre méltó kivételével!), bizonnyal kell némi merészség ahhoz, hogy valaki operatörténeti kisokosokat dobjon a sajtópiacra. Még akkor is, ha a nagyralátó elképzelés külföldön bevált akciók példáját követi, elvégre az olasz vagy a német populáció egy főre eső operafogyasztása alighanem magasabb a hazánkban kimutatható értéknél.

A most jelesül egy spanyol sorozat meghonosítására vállalkozó Kossuth Kiadó talán mégis megtalálja a számítását, hiszen a szolid egységáron, 1590 forintért mért kötetkék a gyorstalpaló ismeretterjesztő szövegek mellett CD-mellékleteket is magukba zárnak, a műfajjal ismerkedni vágyók számára néminemű hangzó muníciót is felkínálva. Nem is rossz felvételeket éppenséggel, minthogy az élő előadások részleteit és stúdióprodukciókat egyaránt felvonultató sorozat lemezei között Maria Callas Traviatája és Rosinája csakúgy ott kelleti magát, mint Carlos Kleiber legendás 1976-os Scala-beli Otellójának több mint egyórányi válogatása. Akad persze kevésbé tüneményes lemezmelléklet is, ám a hanganyagok összesített esztétikai mutatószáma egészen imponáló, és a szövegekkel sincs gond: majd' mindig informatívak, s hozzá nem is kizárólag a felszínt karcolgatják. A sorozat ráadásul magyar hozzáadott értékkel is bír, miután az egyes dalművekről és szerzőikről szóló passzusok mellé hazai előadás-történeti áttekintések és operaházi fotók is kerülnek - az utóbbi esetben a külcsín olykori stílustörésével, azonban váltig érdekesen. Az alapos ismeretterjesztés jegyében minden kötet lapjain lelhetünk egy-egy általánosabb témát is: a Verdi Otellójának szentelt kis könyvben például az operai kis könyvek, azaz a librettók gyártásának évszázadok óta alárendelt tollmunkásairól.

Kossuth Kiadó, Metropol Könyvtár


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.