Színház

Anyja helyett apja

Avery Corman: Kramer kontra Kramer

Színház

Világpremier! – ez a plakátfordulat rendesen önmagában is elegendő ahhoz, hogy a nem minden alap nélkül, ám azért így is megbocsáthatatlanul cinikus színházjárók jó előre gyanakodni kezdjenek. Csúnya dolog az ilyen megelőlegezett bizalmatlanság, annyi szent, de hát mit csináljunk: az 1979-es filmklasszikus révén elhíresült gyermekelhelyezési regény idén 77 esztendős szerzője nem számít a bevett drámaíró firmák közé, s éppenséggel az sem állítható, hogy a történet harsány hangon kiáltott volna színpadi adaptációért. Ellenérvként azonban rögvest felhozható, hogy az Orlai Produkció az Esőember bemutatásával egyszer már komoly sikert aratott a közönség és – valamelyest kisebb mértékben – a kritika köreiben, így egy másik Dustin Hoffman-film, meglehet, éppúgy elműködhet a Belvárosi Színház színpadán.

És voltaképpen el is működik: kicsit nehézkesen, kicsit kimódolva, lankadó érdeklődés mellett, de alapjában fogyaszthatóan. Rába Roland rendezése a stílustalanság látszatát is felvállalva játssza ki az összes esélyt: ha úgy kínálkozik, felcsavarja a gunyort, lelkiismeretesen teljesíti a filmből ismerős jelenetkéket, s mindehhez a színpad hátsó falát kitöltő vetítőn a legkülönfélébb képeket mutatja – gyermekrajztól a Terry Gilliam stílusában futkározó ezerfejű báránykákig, dalszövegtől a sztori kulcsjelenetének (lásd: apának kórházba kell rohannia a kis Billyvel) videóra telepítéséig. A kényszerű takarékosság ezen a tévéfalon jobbára megtermékenyítőnek tűnik, ám a színpad berendezéséről ilyet aligha mondhatunk. Mert ha elfogadjuk is a játszó bútorok kényszerű sokfunkciósságát, az azért legalábbis illúzióromboló látvány, ahogy a szorgos New York-i reklámszakember a nap végeztével ággyá húzza szét hófehér rekamiéját. Az egyetlen, díszletváltozás nélküli térbe kényszerülő játéknak mindazonáltal még így is akadt némi hozadéka, minthogy a rendezés itt-ott poentírozó mellékeseményekkel társította a lakásbelső egyik oldaláról a túloldali dialógusokat.


Fotó: Kállai-Tóth Anett

A szülői szerepek megváltozását firtató történet színpadi sikere mindazonáltal a szülői szerepek megformálóin múlik, s itt mind a gyermeknevelésbe beleroskadt és családját odahagyó Kovács Patrícia, mind pedig a kiállhatatlan egoizmus felől az életre-halálra apaság felé mozduló Nagy Ervin szorgosan teljesít. Kovács Patríciának meglepően jól áll a leépüléssel határos fásultság és reményvesztettség, míg Nagy Ervin döntően saját ismerős regiszterében hozza a férfiúi elánt és feszelgést, illetve – valamelyest kevesebb hitellel – az apai szeretet felbuzgását. Szakító párosuk mellett természetesen a gyermekszereplőnek jut a legnagyobb feladat, s a bemutató estéjén a nyolcéves Házi Zajzon ügyesen megfelelt: hiba nélkül felmondta a szövegét, fegyelmezetten mozgott, s persze bájos volt, ami ilyenkor ugyancsak alapfeltétel. A mellékszerepek alakítói érezhetően a szentimentális hangulat feltartóztatását kapták feladatul: Mertz Tibor após-apa figurái meg Egri Márta anya-anyósa és ügyvédnője egyaránt vastag vonásokkal karikírozottak, s Cseh Judit is becsülettel elhordja a gyermekét egyedül nevelő anya, bártulajdonos és segítőkész szomszédasszony komplex figuráját.

Ha csak egy kicsit érdekesebb lenne a filmről eleve apróra kiismert történet, akár még némi lelkesedést is kelthetne bennünk az előadás. Igaz, akkor bizonnyal még zavaróbbnak tűnne a darab utolsó harmadának lefulladása, a nagyjelenetnek kínosan suta kivitelezésű peres szcéna szakasza. Kihez kerül majd Billy? – kellene találgatnunk a jelenet láttán, ám mit tegyünk, ha egyszer itt mégis az bizonyul a legérdekesebb kérdésnek, hogy ugyan miért szólítják a gyermekelhelyezési perben a taláros (tehát nem New York-i) ügyvédek az apát és az anyát következetesen tanúknak?

Belvárosi Színház, június 26.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.