Színház

Anyja helyett apja

Avery Corman: Kramer kontra Kramer

Színház

Világpremier! – ez a plakátfordulat rendesen önmagában is elegendő ahhoz, hogy a nem minden alap nélkül, ám azért így is megbocsáthatatlanul cinikus színházjárók jó előre gyanakodni kezdjenek. Csúnya dolog az ilyen megelőlegezett bizalmatlanság, annyi szent, de hát mit csináljunk: az 1979-es filmklasszikus révén elhíresült gyermekelhelyezési regény idén 77 esztendős szerzője nem számít a bevett drámaíró firmák közé, s éppenséggel az sem állítható, hogy a történet harsány hangon kiáltott volna színpadi adaptációért. Ellenérvként azonban rögvest felhozható, hogy az Orlai Produkció az Esőember bemutatásával egyszer már komoly sikert aratott a közönség és – valamelyest kisebb mértékben – a kritika köreiben, így egy másik Dustin Hoffman-film, meglehet, éppúgy elműködhet a Belvárosi Színház színpadán.

És voltaképpen el is működik: kicsit nehézkesen, kicsit kimódolva, lankadó érdeklődés mellett, de alapjában fogyaszthatóan. Rába Roland rendezése a stílustalanság látszatát is felvállalva játssza ki az összes esélyt: ha úgy kínálkozik, felcsavarja a gunyort, lelkiismeretesen teljesíti a filmből ismerős jelenetkéket, s mindehhez a színpad hátsó falát kitöltő vetítőn a legkülönfélébb képeket mutatja – gyermekrajztól a Terry Gilliam stílusában futkározó ezerfejű báránykákig, dalszövegtől a sztori kulcsjelenetének (lásd: apának kórházba kell rohannia a kis Billyvel) videóra telepítéséig. A kényszerű takarékosság ezen a tévéfalon jobbára megtermékenyítőnek tűnik, ám a színpad berendezéséről ilyet aligha mondhatunk. Mert ha elfogadjuk is a játszó bútorok kényszerű sokfunkciósságát, az azért legalábbis illúzióromboló látvány, ahogy a szorgos New York-i reklámszakember a nap végeztével ággyá húzza szét hófehér rekamiéját. Az egyetlen, díszletváltozás nélküli térbe kényszerülő játéknak mindazonáltal még így is akadt némi hozadéka, minthogy a rendezés itt-ott poentírozó mellékeseményekkel társította a lakásbelső egyik oldaláról a túloldali dialógusokat.


Fotó: Kállai-Tóth Anett

A szülői szerepek megváltozását firtató történet színpadi sikere mindazonáltal a szülői szerepek megformálóin múlik, s itt mind a gyermeknevelésbe beleroskadt és családját odahagyó Kovács Patrícia, mind pedig a kiállhatatlan egoizmus felől az életre-halálra apaság felé mozduló Nagy Ervin szorgosan teljesít. Kovács Patríciának meglepően jól áll a leépüléssel határos fásultság és reményvesztettség, míg Nagy Ervin döntően saját ismerős regiszterében hozza a férfiúi elánt és feszelgést, illetve – valamelyest kevesebb hitellel – az apai szeretet felbuzgását. Szakító párosuk mellett természetesen a gyermekszereplőnek jut a legnagyobb feladat, s a bemutató estéjén a nyolcéves Házi Zajzon ügyesen megfelelt: hiba nélkül felmondta a szövegét, fegyelmezetten mozgott, s persze bájos volt, ami ilyenkor ugyancsak alapfeltétel. A mellékszerepek alakítói érezhetően a szentimentális hangulat feltartóztatását kapták feladatul: Mertz Tibor após-apa figurái meg Egri Márta anya-anyósa és ügyvédnője egyaránt vastag vonásokkal karikírozottak, s Cseh Judit is becsülettel elhordja a gyermekét egyedül nevelő anya, bártulajdonos és segítőkész szomszédasszony komplex figuráját.

Ha csak egy kicsit érdekesebb lenne a filmről eleve apróra kiismert történet, akár még némi lelkesedést is kelthetne bennünk az előadás. Igaz, akkor bizonnyal még zavaróbbnak tűnne a darab utolsó harmadának lefulladása, a nagyjelenetnek kínosan suta kivitelezésű peres szcéna szakasza. Kihez kerül majd Billy? – kellene találgatnunk a jelenet láttán, ám mit tegyünk, ha egyszer itt mégis az bizonyul a legérdekesebb kérdésnek, hogy ugyan miért szólítják a gyermekelhelyezési perben a taláros (tehát nem New York-i) ügyvédek az apát és az anyát következetesen tanúknak?

Belvárosi Színház, június 26.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.