Opera

Vörös Szikla

Zene

Hát azért ez nem egy Turandot! - véleményezte a Pekingi Nemzeti Nagyszínház legelső budapesti vendégjátékát a szünetben egy tréfás kedvű szabadjegyes, tökéletesen helytállóan, felettébb érthető módon, s persze egyszersmind mélyen igazságtalanul. Merthogy a hasonlítás, a fogalmi közelítés kísérlete egyszerre nélkülözhetetlen és eredendően félreértésekkel terhes, dőre aktus, ha olyan, tőlünk pár civilizációval odébb termett művekkel és műfajokkal találkozunk, mint amilyen az úgynevezett "pekingi opera" és annak reprezentatív gyöngyszeme, a Vörös Szikla. Hiszen operának csupán alkalmasabb nevezet híján mondjuk a jingju (azaz a tying-tyü) műfaját, amely hangzásvilágában, szertartásosságában, de külső formájában és jószerint egész művészi koordinátarendszerét tekintve is igen távol esik mindattól, amit a nyugati világban opera alatt érteni szokás.

Ez a szakadék vált nyilvánvalóvá és egyúttal élményszerűvé a Han-dinasztia korának 3. századi végnapjait (másként: a Három királyság korának előjátékát) felvillantó mesés történeti mű előadásán. Méghozzá annak ellenére, hogy a jelenleg Európát járó, hozzánk Bécsből érkező és Prágába továbbutazó produkció láthatóan és hallhatóan meg kívánta könnyíteni a nyugati közönség befogadói munkáját. Az eleve látványos jelmezek mellé így mutatós díszletek is kerültek, az előadás kezdetét ismeretterjesztő referátum előzte meg (a Molnár Szabolcs informatív szövegére talán ha másodjára rátekintő Rudolf Péter felolvasásában), s legfőként: Zhu Shaoyu munkájának eredményeképpen több helyütt is érezhetően az európai operafogyasztók vélt ízléséhez közeledett a Vörös Szikla zenei világa. Némi filmzenei dallamszirup meg pár foszlány tömeginduló-beütés hígította ilyesformán a magyar fülnek - minden pentatónia dacára is - szokatlan pekingi operát, ám úgy lehet, a hangfalakkal is megtámogatott udvariassági gesztus jobbára fölösleges volt. Messze izgalmasabbnak bizonyult ugyanis a feltételezésünk szerinti eredeti zene, s bizonnyal még izgalmasabbaknak az előadás játékelemei és a játékstílus elsőre is felismerhető jegyei. Az egyes szereptípusok érzékletes elkülönbözése, a hol tánccal, hol cirkuszi-harcművészeti elemekkel elegyedő előadás ritualizált jellege, a fentebb stíl képviselőinek magasztossága meg a civakodási szcénák komikus szakaszai - csupa mélyebb megismerésre sarkalló, de legalábbis az érdeklődést kiváltó és fenntartó mozzanat. Valamint egy remek zenekar, s hozzá jó néhány szuggesztív énekes (táncos, bambuszbotforgató stb.) színészi alakítás a ragasztott szakállak és élénk sminkek mögül. Így elsősorban a Vörös Sziklánál lefolytatott legendás csata vesztes hadvezérét, a felfuvalkodott Cao Cao főminiszter ziccerszerepét megformáló Wang Yue nevét kell megemlítenünk, s akár hosszabb névsorolásba is méltán belekezdhetnénk, ha ez most nem tűnne a szokottnál is haszontalanabb kritikusi szószaporításnak.

A Pekingi Nemzeti Nagyszínház vendégjátéka, Opera, július 4.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.