Koncert

Royal Philharmonic Orchestra és Baráti Kristóf

Zene

Alig pár hónapon belül immár a harmadik világhírű londoni zenekar látogatott el a Müpába, s a Philharmonia meg a St. Martin in the Fields parádéi után a félig-meddig angol nemzeti együttesnek számító Royal Philharmonic Orchestra teljesítményében sem csalódhattunk.

Pompás zenekar Charles Dutois együttese, s pompás muzsikus maga a vezető karnagy is, még ha a pesti koncert első felében előzékenyen át is engedték az elsőséget a Beethoven Hegedűversenyét játszó Baráti Kristófnak. Aki amúgy maga sem előtérbe tolakodó fajta, olyannyira nem, hogy a külsőségekre koncentráló jegytulajdonos akár túlságig szenvtelennek is vélhette volna áttetsző tisztaságú hegedűjátékát. Pedig nem: az elegancia és a félreismerhetetlenül egyéni, szilfid hegedűhang "önmagában" is teljes Beethoven-élményt kínált. Amiként Dvorák rogyásig játszott IX. szimfóniája is tisztán, túlhabzásoktól mentesen, a professzionalizmus oly üdítő józanságával került elénk a második koncertrészben. Dutois ugyanis nem poétalelkű dirigens, ellenben egy biztos kezű sebész pontosságával igazítja együttesét, amelynek vonóskara meg fa- és rézfúvósai hallhatóan munkaversenyben állnak a legjobb zenekari szekció címéért. Magunk ezúttal a 110 százalékon teljesítő, minden pillanatukban egységes és gazdag hangzású vonósokat saccoltuk az élre. Az Újvilág szimfónia egyébiránt a londoni zenekarok kelet-európai turnéprogramjának középponti darabja lehet, mert két hónapja Neville Marriner zenészei is ezt hozták Pestre, s hasonló egyezést jelentett a Ruszlán és Ludmilla temperamentumos nyitánya is, amely ezen az estén ráadás gyanánt szólalt meg: kicsattanóan energikus előadásban, megvesztegetően szellemes modorban, és persze felhőtlenül könnyeden. Mintha csak játszanának.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 26.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.