Koncert

Royal Philharmonic Orchestra és Baráti Kristóf

Zene

Alig pár hónapon belül immár a harmadik világhírű londoni zenekar látogatott el a Müpába, s a Philharmonia meg a St. Martin in the Fields parádéi után a félig-meddig angol nemzeti együttesnek számító Royal Philharmonic Orchestra teljesítményében sem csalódhattunk.

Pompás zenekar Charles Dutois együttese, s pompás muzsikus maga a vezető karnagy is, még ha a pesti koncert első felében előzékenyen át is engedték az elsőséget a Beethoven Hegedűversenyét játszó Baráti Kristófnak. Aki amúgy maga sem előtérbe tolakodó fajta, olyannyira nem, hogy a külsőségekre koncentráló jegytulajdonos akár túlságig szenvtelennek is vélhette volna áttetsző tisztaságú hegedűjátékát. Pedig nem: az elegancia és a félreismerhetetlenül egyéni, szilfid hegedűhang "önmagában" is teljes Beethoven-élményt kínált. Amiként Dvorák rogyásig játszott IX. szimfóniája is tisztán, túlhabzásoktól mentesen, a professzionalizmus oly üdítő józanságával került elénk a második koncertrészben. Dutois ugyanis nem poétalelkű dirigens, ellenben egy biztos kezű sebész pontosságával igazítja együttesét, amelynek vonóskara meg fa- és rézfúvósai hallhatóan munkaversenyben állnak a legjobb zenekari szekció címéért. Magunk ezúttal a 110 százalékon teljesítő, minden pillanatukban egységes és gazdag hangzású vonósokat saccoltuk az élre. Az Újvilág szimfónia egyébiránt a londoni zenekarok kelet-európai turnéprogramjának középponti darabja lehet, mert két hónapja Neville Marriner zenészei is ezt hozták Pestre, s hasonló egyezést jelentett a Ruszlán és Ludmilla temperamentumos nyitánya is, amely ezen az estén ráadás gyanánt szólalt meg: kicsattanóan energikus előadásban, megvesztegetően szellemes modorban, és persze felhőtlenül könnyeden. Mintha csak játszanának.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 26.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.