Esemény

Grecsó Krisztián és Érdi Tamás estje

Interaktív

A literatúra világában lelhetünk néhány kitüntetetten nehéz műfajt: ilyen például a hőseposz, az alexandrinusokban írott szonett vagy éppenséggel a zenés irodalmi beszélgetés.

A belvárosi Rózsavölgyi Zeneműbolt fölött frissiben megnyitott Rózsavölgyi Szalon estjén most jó eséllyel kísértették meg e látszólag oly hálás és igénytelen, ám valójában felette kényes egyensúlyú kulturális légyott sikeres megrendezését. Elsősorban is optimálisnak tetszett maga a gusztusos helyszín: épp annyira elegáns, hogy még szerethető lehessen, s a meghittség illúziójáért nem áldozza fel a tágasság zsigeri élményét. Azután a program irodalmár vendége, Grecsó Krisztián határozottan tehetséges, jó svádájú pódiumbeszélgető, aki készségszinten képes derűsen bizalmas hangulatot teremteni, s persze a zajosan méltatott Mellettem elférsz részleteinek felolvasása során is biztos érzékkel kormányozta az önéletrajzi és családtörténeti sztorik iránt fogékony hallgatóság érzelmeit. A kellemes légkörű és jól kimért este problematikus pontjának a zenei szakasz közbejötte bizonyult, amely - nélkülözvén az olykor önmagát kísérő Bächer Iván muzikális tehetségét - nem Grecsó, hanem a rokonszenves Érdi Tamás zongorázása révén osztotta részekre a telt házas programot. Mert bár a felhangzó kedvelt Chopin-darabok, valamint Érdi melankolikus, emlékeztető jellegű zongorajátéka általánosságban igen jól

illeszkedtek a szalonbéli együttülés hangulatához, a beszélgetés menetével és pláne a felolvasott szövegekkel nyilvánvalóan éppúgy semminő kapcsolatot nem tartottak, ahogyan az estét beszegő Allegro Barbaro sem látszott referálni Grecsó Krisztián kötött és kötetlen szavaira. Így aztán a zene és az irodalom percei ezúttal mindvégig következetesen elkülönültek egymástól, s ez, ha nem is tűnt éppen zavarónak, azért érzékletessé tette a bevezetőben említett műfaji nehézség tényét.

Rózsavölgyi Szalon, április 16.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.