Merthogy a tudós kutató mindenekelőtt is nagyszerű forrásokat hord elő számunkra: a XV. század második, illetve a XVI. század első felében az Apostoli Penitenciára benyújtott magyarországi kérvényeket, feloldozási és bűnbocsánati folyamodványokat emberölési ügyekbe keveredett papoktól, kolostorukat engedelem nélkül elhagyó szerzetesektől, vagy éppen a Dózsa-felkelésben részt vett klerikusoktól. Páratlan forrás-együttest körvonalaz tehát a jogesetek sorát előszámláló kötet, még azzal a bölcsen felismert értelmezési korláttal együtt is, miszerint a Rómában megfogalmazott és kisebb-nagyobb summákkal megtámogatott kérelmek rendesen évszázadosan bevett konvenciók és hatáskereső ferdítések segítségével beszélik el az ilyesformán jócskán megdolgozott "valóságot". Hiszen a konvenciók maguk is információt hordoznak, s hozzá különösen értékessé válnak mindazok a mozzanatok, amelyek itt-ott megtörik a hagyománykövető elbeszélések menetét: fényt vetve egy-egy véres erőszakba torkolló falusi ünnepség vagy kocsmai este részleteire, a felnőttek és a diákság már akkortájt is bonyodalmas kapcsolatára, s egyáltalán - a késő középkori oktatás világára.
Erdélyi Gabriella feltáró okfejtésének legérdekesebb vonulata ugyanis az oktatáshoz és a kötet címében emlegetett szökött szerzetesekhez kapcsolódik. Ezek a függelemsértő klerikusok meglepő módon csupán a rendjüknek mondtak istenhozzádot, ám a papi hivatásnak a legtöbb esetben nem: a pápai hivataltól így arra kértek utólagos áldást, hogy világi papként működhessenek tovább. A történész bennük egy olyan feltörekvő értelmiségi rétegre ismer rá, amelynek fiatal tagjai a minőségi oktatás és a társadalmi rangemelkedés érdekében kolostorba vonultak, majd az ott megszerzett tudással a birtokukban az egyházi álláspiac túltelített, de még így is jóval vonzóbb világa felé futottak.
Ám a források más témákat, a késő középkori Magyarország társadalom- és kultúrtörténetének más részleteit is felkínálják a szerző számára, aki merészen szélesíti is vizsgálódásainak terepét. A középkori népi kultúra, az erőszak helye és szerepe a korban, s nem utolsósorban a bírósági jogszolgáltatás és a kétkezi erőszak hagyományosan elfogadott civilizációs szintkülönbségének megkérdőjelezése - Erdélyi Gabriella szerteágazó problémák megtárgyalására tesz kísérletet, számos eredeti meglátással, de olykor bizony banális közelítéseket és megállapításokat elszórva munkájában. "Miért vittek magukkal mégis égő fáklyát, ha a sötéttől nem féltek?" - teszi fel például a rejtvénynek is beillő kérdést, miután cáfolja a középkori ember rettegését az éjszakától, hogy utóbb elmagyarázza olvasóinak azt a korabeli szokást is, mely szerint a verekedések többnyire nem a kocsmában, hanem a kocsma előtt zajlottak, ahová az ellenfelek egyike ugyebár "kihívta" a másik felet.
Libri Kiadó, 2011, 296 oldal, 3990 Ft
