Koncert

Budapesti Fesztiválzenekar

Zene

A Budapesti Fesztiválzenekar Marek Janowskit és a hegedűs Isabelle Faustot vendégelte legutóbbi bérletes koncertjein, két késő romantikus német repertoárdarabbal: Brahms Hegedűversenyével meg Richard Strauss önironikus-önelégült Sinfonia domesticájával.

Sztárnak menthetetlenül szolid, ám művésznek egészen nagyszerű muzsikusok érkeztek hát, akik Brahms versenyművét a finom elegancia és a szinte kristályos áttetszőség jegyében adták elénk. Faust eszményszépen énekeltette meg Stradivariját, Janowski a karmesteri önmérséklet felsőfokán működve csiszolta a hangzásképet, a zenekar pedig lelkesült profizmussal követte a néhány vonásával a néhai Rafael Kubeliket idéző dirigens puritán iránymutatásait. Pompás zenészek ülnek a Fesztiválzenekar jószerint minden kottatartója mögött, ez újfent bebizonyosodott, s így most csakis az oboaszólam-vezető teljesítményét méltatjuk külön és kutyafuttában. A bensőséges Bach-ráadással zárult első rész után, a Richard Strauss családi boldogságát jelenetező háztáji szimfóniában jócskán emelni kellett a hangerőt. "A lángoló Walhalla isteneinek bukása negyedannyi zajt nem kelt, mint egy bajor csecsemő esti fürdetése" - idézte a legendás karmester, Richter János gunyoros véleményét a szokás szerint kiváló műsorfüzet, s valóban: a Sinfonia domestica nem restelli hangzó piedesztálra állítani hősét, azaz magát a beérkezett komponistát. Strauss művében persze humor is akad, nem csupán heroikus nagyképűség, csakhogy a zenei tréfa műfaja jellemzően kisforma, s így ez a háromnegyed órás alkotás - minden bravúros mesterségbeli fogásával együtt - bizony próbára teszi olykor a hallgató türelmét. Janowski most mindenesetre imponáló meggyőződéssel és karmesteri judíciummal emelte ki a Fesztiválzenekar programján először szereplő, ám máris felettébb igényesen előadott mű legvonzóbb részleteit.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 13.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.