László Ferenc

A hazai könyvespiacot legújabban szembeötlő módon elérte az operakönyvdömping: luxuriózus díszalbumok, kritika- és tanulmánygyűjtemények meg kiadós dalműkalauzok között válogathatott már karácsony előtt is az ajándék után kajtató kiművelt emberfő, s a hírek szerint idén további munkák megjelenése várható.

Valósággal genitális előadásban került színpadra Jacques Offenbach nálunk talán kevésbé kultivált dalműve, az 1866-ban íródott, dévajul mondén Párizsi élet.

Mármint a megbízható, az úgymond "jó közepes" minőség forradalmának tapsolhatott a hálás közönség az André Chénier második szereposztásának premierjén.

Szép, de gonosz A magyar középkorról írván többen is megállapították már, hogy sorsfordulatokban gazdag történelméből valóságos shakespeare-i királydrámák kerekedhettek volna, véres gyilkosságokkal, ármányos cselszövésekkel, tragikusan elvakult testvérviszályokkal. Valamint, hogy soros szexualitástörténeti bagatellem témájához közelítsek, orcapirító királyasszonyi hűtlenkedésekkel.

Noha újabban a történelemfilozófia kikecmeregni látszik a dőre elmefuttatások rondabugyrából, azért a művelt magyar társaság, mi több, a historikusszakma tagadhatatlanul máig őriz valamicskét abból a viszolygásból, amit mondvacsinált ősünk, a turáni lovas az elvont okoskodással szemben táplált.

Udvarias, habár szemmel láthatóan nincs oda a lehetőségtől, hogy interjút készítsenek vele. A Katona József Színház vezető művésze, s a színpadon jóval magabiztosabbnak tetszik, mint ha önmagáról kell beszélnie.

Sorozatunk első részében (2006. december 21.) fölidéztük a Ludas Matyi 1945 és 1956 közötti történetét, s a folyamatot, amelynek során a csípős nyelvű orgánumból rövid úton a pártállam hivatalosa lett. Az 1957-ben újraindított lap azonban sikerrel idomult a megváltozott körülményekhez, s így hosszú évtizedekre tartós népszerűséget és - amennyire ez egy vicclap számára lehetséges - komoly tekintélyt szerzett magának.

Minden megoldás érdekel! Ismeretes, sőt mi több, tudományosan bizonyított tény, hogy karácsony közeledtével szinte valamennyi ivarérett, társtalan ember elszánt kísérletet tesz násztalan nyoszolyája tartós vagy legalább néhány órányi benépesítésére. Alighanem így történt ez a mégoly közelinek érzett 2006-os esztendő utolsó heteiben is, amikor a becsajozás és -pasizás szándékával szívükben életigenlő szinglik és megkeseredésnek indult magányos farkasok fordultak tömegestül a társkeresés ellenszenvességében is népszerű fóruma, a hirdetés felé.

A hírlapi szórakoztatás letéteményese volt majd' fél évszázadon át. Első és utolsó életéveit leszámítva a Ludas Matyi az ország egyedüli vicclapjaként működött, s engedelmesen ki is szolgálta a pártállami propaganda igényeit. S mellesleg jócskán hozzátette a magáét a magyar humor diadalmas aranykorához.

A szombati gyásznapon eltemették Puskás Ferencet. Temetésekben és újratemetésekben jártas nemzetünk kínosan túlméretezett s az elhunyt póztalan személyiségétől merőben idegen fölhajtással búcsúzott a kiváló futballistától. Valahol arányt tévesztettünk.

Nem akad hozzá hasonló a "magyar irodalmi rovarhatározóban". Enciklopédista feneöregként a legkülönfélébb műfajokban alkotott, versbe, regénybe és drámába egyaránt belebrummogva filozófiai mestergondolatainak öszvérbasszusát. Sokan rajongtak érte, s néhányan még a könyveit is elolvasták.

Tűzoltó leszel s katona!