A minőség forradalma - Giordano: André Chénier (opera)

Zene

Mármint a megbízható, az úgymond "jó közepes" minőség forradalmának tapsolhatott a hálás közönség az André Chénier második szereposztásának premierjén.

Mármint a megbízható, az úgymond "jó közepes" minőség forradalmának tapsolhatott a hálás közönség az André Chénier második szereposztásának premierjén. Nincs ebben a megállapításban semminemű pejoratív felhang, hiszen operaházunk jelen állapotában kicsiny túlzással az alkotói tisztesség és a művészi tehetség minden megnyilatkozása elismerést érdemel, hát még az olyan derekas teljesítmény, amelynek eredményeképpen nemesebb érzelmeinkben megérintve, s egyszersmind áriatöredékeket dudorászva hagyjuk el a nézőteret. Umberto Giordano operája amúgy szintén inkább ügyes, s mindemellett roppant hatásos iparosmunka, semmint tündökletes remekmű: a nagy francia forradalom dekoratív tömegjelenetei, kismesteri stílusimitációk és variációk (gavotte, carmagnole stb.), egy éterien tiszta emberpár szerelmi halála, valamint víz-, tűz- és ütésálló operaslágerek (szám szerint négy) biztosítják a mindenkori előadások számára a sikert.

Az 1896-ban párhuzamosan a Bohémélet szövegkönyvébe is bedolgozó librettista, Luigi Illica a történet középpontjába a francia költészet kissé tán vértelen irályú, ellenben tragikus sorsú nagyságát állította, aki az operai szüzsé szerint a jakobinus rémuralom végnapjaiban szerelmesével az oldalán indult a nyaktiló alá, kvázi szeretve mind a vérpadig. Ezt a grandguignolt idéző, telivéren romantikus, habár az iróniától sem teljességgel idegen dalművet állította színpadra az ezúttal rendezőként ügyködő zeneszerző, Selmeczi György. Rendezése korántsem bizonyult forradalminak, ámde rokonszenves, szolid ötleteit túlnyomórészt tetszetős tálalásban adta elénk. Így például az első felvonást záró gavotte-ot, amelybe durván beletrappolt 'felsége, a Nyomor, még azzal együtt is méltatnunk illik, hogy az arisztokrata szereplők süllyesztőbe vezénylését az első pillanattól fogva kissé didaktikusnak ítéltük. S ha a színrevitel konzervatív, vagy mondjuk inkább tradicionális jellegét (így egyebekben Zeke Edit divattörténetileg okadatolható jelmezeit és Velich Rita díszleteit) kifogásolhatják is a "múzeumi operajátszás" megátalkodott ellenzői, azt csak hálával lehet fölemlíteni, hogy a revolucionárius tömegjelenetek nem kerültek át a Kossuth térre, s hogy a forradalmi törvényszéken senki sem tartott demagóg országértékelő beszédet.

Giordano operájában három, közel egyenrangú főszerep található, s ezen az estén mindhárom parte a megfelelő énekeshez került. Meglehet, Fekete Attila kissé hajszolt tenorjába nem habarodtunk bele, s az énekes magas regisztere sem üzemelt mindenkor tökéletesen, ám a hősi kiállás, valamint a szerep emberi, lírai hitele hiánytalanul megvolt. Az első szereposztás tenorsztárja, Kiss B. Atilla - a főpróbán szerzett benyomásunk alapján - talántán formátumosabb, ellenben kevésbé muzikális Chénier-t hozott. A hótiszta nőalak, Magdalena de Coigny szerepében Bátori Éva legfeljebb, ha egyetlen paraszthajszállal maradt el az okkal világsztár Lukács Gyöngyi teljesítményétől, s mindeközben alakításának sajátszerű, a történelemnek vétlenül kiszolgáltatott, tétován kislányos jelleget adott. A lakájból lett forradalmi néptribun, Carlo Gerard hálás baritonszerepében Kálmándi Mihály tündökölt, erős, szép színű hangja, valamint intenzív színpadi jelenléte mindvégig élményszámba ment. S noha a harmadik felvonásbeli monológjában kisebb memóriazavar áldozatává vált (amit szinte észrevétlenné tett énekes színészi rutinja), azért a tisztesség és az érzéki vágy, a forradalmi eszmék és az örök emberi ócskaság között ingadozó középjakobinusként még némiképp felül is múlta egyébiránt ugyancsak remek váltótársát, Fokanov Anatolijt. A kisebb szerepeknél is jó néhány figyelemre méltó alakítást nyugtázhattunk: így az elaggott és vak, ám mindhalálig patrióta Madelon anyó szerepében Budai Lívia aratott zajos sikert, tenyérbe mászó Besúgóként Kiss Péter excellált, s Mester Viktória nemes szívű félvér kokottja is kiérdemelte tapsainkat. Kesselyák Gergely karmester mindvégig sikeresen igazította zenekarát, még ha a zenészek játéka nem is váltott ki belőlünk mindenkor érzéki gyönyört. Kesselyák ügyszeretete, akárcsak a kórus örvendetesen fegyelmezett működése felett őrködő Szabó Sípos Mátéé okvetlenül elismeréssel említendő. S ha az előadást hallgatva nem is "áldottuk a sorsot" ("benedico la sorte") minden pillanatban, mint a guillotine felé lépdelő francia poéta és itáliai operahős, azért a vesztőhelyen sem éreztük magunkat, halálvágytól eltelve. Márpedig ez a kellemetlenül nyomasztó érzés nem minden operaházi premieren került el bennünket az utóbbi években.

Operaház, február 18.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.