Párnacsata

Egotrip

Tűzoltó leszel s katona!

Tűzoltó leszel s katona!

Az elmúlt hetek egyik gyors lefolyású hazai botránya volt a boldogtalan terézvárosi önkormányzati képviselő esete az SS-egyenruhával és az abban botormód megejtett fényképezkedéssel. Távol legyen tőlem a dőre szándék, hogy eme hasábokon az ügy aktuálpolitikai vonatkozásain csemcsegjek, vagy éppenséggel a kázus főszereplőjének mélyen fekvő balgaságán köszörüljem nyelvemet! Ám az eset fölidézte bennem a tényt, hogy - túl múltidézésen és derék hagyományőrzésen - mily gyengéd vonzalom fűz világszerte férfiakat és nőket az egyenruhákhoz, uniformisokhoz. Az uniformis ugyanis, amint köztudott, igen sokakban kellemes, félig-meddig erotikus képzeteket ébreszt, mi több, számosan szexuális játszadozásaikban meg buján-buja vágyálmaikban is előszeretettel szerepeltetik valamely zárt testület egyenruháját.

A múlt századelőn közkedvelt magyar kabarékuplé hősnőjének mindegy, szerelmese katona, tűzoltó, hajós vagy rendőr, a lényeg, hogy valaminő egyenruhát viseljen, mert a civil férfi, bizony, szóba se jöhet nála. Az egyenruhák és egyenruhások iránt táplált predilekció, vagy mondjuk ki nyíltan, fétis ugyanis igencsak változatos műfaj. Heteroszexuális nők és homoszexuális férfiak egész serege lelkesedik a katona- meg a matrózruhás urakért, s szintén tekintélyes rajongótábort tudhat magáénak a tűzoltóság is. Ez utóbbi testület népszerűségéről a tömlőjével mesterien bánó főcsővezetőért epedő cselédlány pikáns brettlidala éppúgy tanúskodhat, mint a különféle amerikai vígjátéksorozatok (Szex és New York, Jóbarátok stb.) egy-egy, a csörlőképesített férfiakat bálványozó epizódja. Az igazi kemény férfiak másik gyűjtőhelye, a rendőrség úgyszintén sokak szívét rabul ejti (ja persze, a büntetés-végrehajtás fegyveres szervezete ugyancsak!), és a fehér köpenyes orvosdoktorok is föl tudnak mutatni némi popularitást az egyenruhafétis terén.

Az orvosoknál azonban sokkalta kedveltebbek az ápolónővérek, akik szívvel-lélekkel gondoskodnak a férfi betegekről, s tisztaságot sugárzó egyenruhájukban oly könnyen kaphatók a pajkoskodásra. Mármint a soft- és hardpornófilmekben, ahol a kórházak gyógyító tevékenysége meglehetős szabadon értelmeződik, s ahol a társadalombiztosítási kártyák ellenőrzése éppoly ritka, mint az idős felfekvéses beteg vagy a szövődményes szalmonellafertőzés. A nővérruha fétisének egyik elvadult alvariánsa az erotikus lelkesültség a fogászati asszisztensek uniformisa láttán, de a légi utaskísérők és a pincérnők is gyakori szereplői a megfilmesített vagy csak fejben leforgatott fantáziáknak. Értelemszerűen a női fegyveresek, elsősorban a rendőrnők is itt említendők: a Miss Uniformis elnevezésű szépségversenyt idén már hazánkban is megrendezték, s bár ez a tény legfeljebb csak szőrmentén kapcsolható szorosan vett témánkhoz, azért jól jelzi a rendőregyenruhás nők iránt megmutatkozó olthatatlan férfiérdeklődést.

Az egyenruhafétis láthatólag fölöttébb sokféle lehet. Néha más fétisekkel és szexuális praktikákkal elegyedik, hiszen az erőszakszervek uniformisai a legkülönfélébb szerepjátékokat (úgymint "domina", megkötözés, S/M stb.) kísérhetik és ösztönözhetik; néha pedig egyszerűen puszta jelzetté válhat. Nagy az Isten állatkertje - hangzik a szellemtelen közhely, ám a fétisek terén (ahol az egyenruha adorálása csak egyetlen tétel a hosszú sorban) mintha rejlene benne valamicske igazság. Mert például, a katonai egyenruhákhoz visszatérve, jó egynéhány egyesült államokbeli meleg kedvelt fétise az NSDAP, az SS, illetve a Wehrmacht szolgálati uniformisa, habár a letűnt önkényuralmi rendszerrel és tömeggyilkos ideológiájával e férfiak alighanem éppoly kevéssé azonosulnak, mint a fentebb emlegetett fideszes pártszervezeti elöljáró. (S hozzá hasonlóan szintúgy nem sok ügyet vetnek ruhaviseletük kifogástalan történeti hűségére.) Fölemlíthetnénk még a papi ruha fétisét is, mely öltözet vérhevítő és asszonybolondító hatásáról pár hete Csontzenész is megemlékezett az idős Liszt Ferencről írván. Mert ha a nyugati világ huszadik századi szekularizálódásával csökkent is valamelyest a katolikus papi dressz ázsiója, azért a reverenda meg a birétum megszentségtelenítése és eredeti jellegéből való kivetkeztetése máig fétisnek számít bizonyos körökben. Ám ez még mind semmi, hiszen az egyenruha-rajongás vadhajtásai között ott találhatjuk a Mikulás-ruha viselőit övező szenvedelmet, s persze a tömegkultúra egyéb uniformist viselő különítményeit is. Így természetesen a különböző tévésorozatok és a mozifilmek egyenruhásai is beköltöztek a fétiskedvelők fantáziáiba: gladiátorok és a legyőzhetetlen, alsónacijukat a nadrágjuk fölött viselő szuperhősök, Superman és Pókember, valamint Darth Vader meg a Star Trek szereplői. S ha ezt már végképp bizarrnak találnánk, netalántán viszolyogva perverznek bélyegeznénk - hát csak lassan az ítélkezéssel! Gondoljunk csak arra, vajon hallottunk volna-e valaha Gy. Zs.-ről, ha esténként klingonnak öltözik, s Kirk kapitány kölcsönjelmezében fotóztatja le magát?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.