A hazai könyvespiacot legújabban szembeötlő módon elérte az operakönyvdömping: luxuriózus díszalbumok, kritika- és tanulmánygyűjtemények meg kiadós dalműkalauzok között válogathatott már karácsony előtt is az ajándék után kajtató kiművelt emberfő, s a hírek szerint idén további munkák megjelenése várható.
Az új könyvek sorában leljük Winkler Gábor enciklopédiájának harmadik, valamint záró, negyedik volumenét, s a magát rajongóból valóságos operatudóssá felküzdő orvosdoktor magisztrális művét olvasva nem ér bennünket kellemetlen meglepetés. A lapunk hasábjain illő reverenciával megsüvegelt (lásd: Amiről a kövér hölgy énekel, Magyar Narancs, 2005. március 10.) első két kötethez hasonlóan a szerző ezúttal is elárasztja olvasóit a zeneszerzőkre, dalművekre, előadásokra és hangfelvételekre vonatkozó információkkal. Igazán hasznos mulatság ez a könyv, s csak győzzük feldolgozni azt a számlálhatatlan anekdotát, zene- és kultúrtörténeti adalékot, ami egy-egy, az alaprepertoárhoz tartozó vagy éppenséggel a műfaj raritásainak hátsó sorába szorult opera ismertetése közben elibénk tárul. Hogy az enciklopédia mennyire nem fukarkodik az ilyesfajta ismeretek közrebocsátásával, azt érzékletesen példázza, ahogy Verdi Lombardok című operáját tárgyalván, szerényen, zárójelek közé helyezve, s mintegy közbevetőleg fölvázolja számunkra a korai Verdi-mű első Griseldájának, Erminia Frezzolininek mozgalmas életét (Otto Nicolai lánykérésétől egészen a valaha adorált énekesnő elszegényedéséig). S ha netán egyszer-egyszer megsokallnánk is a tizenkilencedik századi szereposztások búvárlását, vagy megbotlanánk valamely körülményesebbre sikeredett mondatban, indokolt hálaérzetünket ez mit sem csorbíthatja. Winkler Gábor ugyanis nemcsak az operáknak hív barátja, de szintúgy a tájékozódni vágyó kezdőknek, s egyúttal a már jócskán beavatott megszállottaknak is. Legnagyobb érdemét pedig alighanem azoknak a jótékonyan orientáló lemez-, video- és DVD-ajánlatoknak az összeállításában kell látnunk, amelyekkel egy-egy opera tárgyalását lezárja: kommendálva archív felvételeket meg a kurrens előadások legjavát, őspartitúrákra támaszkodó historikus verziókat és hagyomány szerinti változatokat. A szerző egyik-másik, amúgy a legkevésbé sem apodiktikus javaslatát, meglehet, akár vitathatnánk is, ám ezen a tényen nincs okunk fennakadni. Fölemlítést legfeljebb a csekély hiányosságok érdemelnek: így például a Traviatát taglalván nem esik szó Franco Zeffirelli szép operafilmjéről, s Carl Maria von Weber bűvös-bájos Oberonjának pertraktálása során nem találjuk az ajánlott felvételek között Rafael Kubelik lemezét (DG, 1971), noha annak elkészültén ezerszer szavatolt világsztárok valóságos garmadája szorgoskodott (Birgit Nilsson, Plácido Domingo, Hermann Prey, Hamari Júlia stb.).
S ha már egyszer a nagyon is kiérdemelt méltatást néminemű kisded bírálattal elegyítjük, akkor szólnunk kell a Winkler-féle operaenciklopédia egy eltagadhatatlan fogyatékosságáról is. Hasonlóan ugyanis az első két kötethez, a sorozat második feléből is kimaradt néhány fontos, mi több, megkerülhetetlen életmű. A szerzői döntés, mely szerint az 1950-es esztendőnél jobban nem közelíti meg a jelenkort, ezúttal is következetlen megoldásokat, s egyszersmind nehezen magyarázható mellőztetéseket eredményezett. Korábban a derék Alban Berg járt pórul (ő akkor tokkal-vonóval kimaradt), s Benjamin Britten oeuvre-jét metszette felébe-harmadába a sorozat első kötete, most más kiválóságokkal egyetemben Francis Poulenc és Michael Tippett került a veszteséglistára. Arra pediglen lelkesült patriótaként sem tudunk egykönnyen magyarázatot találni, miképp surranhatott be a regiszterbe Ránki György kedves, habár mára kissé színehagyott gyermekoperája, a Pomádé király új ruhája, amikor ugyanonnan cakompakk kihullott Igor Stravinsky és mindahány dalműve, a Csalogánytól egészen A kéjenc útjáig. (A kiadó két pótkötetet tervez, melyekben a barokk és a modern operákat tárgyalja majd Malina János illetve Molnár Szabolcs. - A szerk.)
Ám ha Winkler Gábor egynémely szelekciós döntését csendben vitatjuk is, azért nem szeretnénk szűkkeblűen s oktondi módon beckmesserkedni. Többéves ernyedetlen fáradozásának eredményeképpen ugyanis nagyszerű művet tett le elénk, és az asztal majd' beszakad munkája súlyától. Mi se legyünk hát restek emelgetni e négy vaskos kötetet!
Tudomány Kiadó, 2006, 1469 oldal, 9100 + 8400 Ft
