László Ferenc

Dánia és a nagyvilág tavaly ünnepelte Hans Christian Andersen születésének kétszázadik évfordulóját. Alighanem a kerek jubileumnak köszönhetjük azt a pompázatos kiállítású albumot, amellyel a Park Könyvkiadó tiszteleg a világirodalom talán leghíresebb habókos vénlegényének emléke előtt

Zoób Kati a múlt szombaton mutatta be vadonatúj kollekcióját. A társasági eseményként fungáló kellemdús divatbemutatón lapunk is képviseltette magát.

Tudós volt és szabadsághős. Litván Györgyöt ugyanaz a szellemi igényesség és emberi derekasság tette a huszadik századi magyar történelem egyik legkiválóbb kutatójává, mint 1956 imponálóan bátor hősévé. Pózolás és pipiskedés nélkül is meglátszott rajta, hogy nagy ember.

Papír előttem és toll a kezembe', és semmi, de semmi sem jut az eszembe - hangzik kedvenc (és életem nehéz pillanataiban rendre eldudorászott) nótám kezdősora, s bár ez a Zerkovitz-sláger nem része a Csókos asszonynak, azért mint muzsikus lélek és bohém fiú örömmel vettem a hírt, hogy egy bő évtizeddel a vígszínházi nagy széria után a mű ismét visszatér a pesti színpadra.

Négy-öt magyar összehajol

A második elnöki terminusát töltő Bush népszerűtlensége szinte páratlan, s a republikánusok által dominált törvényhozás is botrányról botrányra bukdácsolt az elmúlt két évben. November 7-én félidei választások lesznek az USA-ban, s noha a kampány még javában tart, a politikai madárjósok már a 2008-as elnökválasztás esélyeit lesik.

Ne lázadozzunk! Alkalmasint törvényszerű volt, hogy az ötvenedik évforduló táján végre összekerüljön egymással az 1956-os tematika, valamint a Rómeó és Júlia méltán közkedvelt szüzséje.

Hasonlították Macbethhez, Learhez és Übü királyhoz, s ítélték már európai látókörű bölcs államférfinek éppúgy, mint vértől iszamos kezű sutyeráknak. Kádár János tagadhatatlanul markáns és izgalmas történeti alak, s mint ilyen, ez idáig az utolsó a magyar históriai személyiségek sorában. 17 évvel a halála után gyors egymásutánban három vaskos biográfia is megjelent a néhai pártfőtitkárról.

Lagymatagon indul az éjszaka a Köztársaság téren, noha ezúttal két politikai-választási tömörülés is itt állomásozik. A tér szélén felvert Tarlós-sátorban alig pár tucatnyi váltig elkötelezett független üldögél a padokon, s nézi az óriáskivetítőn a HírTv műsorát a kedélyesen maszopozó Csintalan Sándorral.

Az idei, már eddig is megannyi elkedvetlenítő mozzanattal tarkított emlékévet alighanem a könyvek fogják majd megmenteni. Mert alakuljon bármily kisszerűen és émelyítően az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója (emlékművekkel és ellenemlékművekkel, no meg szánalmas és torz újrajátszási kísérletekkel), a frissen megjelent történeti munkák mégiscsak viszszaadnak valamit az oly könnyedén elherdált nemzeti méltóságból.

Ahogy régi ínséges időkben a melasz pótolta a cukrot (vagy épp a planta a teát), úgy a Művészetek Palotája is szinte ilyesformán kezdi helyettesíteni mostanság alkalmi operakoncertjeivel a - fájdalom! - tartósan gyengélkedő operaházat.

A nyolchüvelyknyi csiklandó