Noha újabban a történelemfilozófia kikecmeregni látszik a dőre elmefuttatások rondabugyrából, azért a művelt magyar társaság, mi több, a historikusszakma tagadhatatlanul máig őriz valamicskét abból a viszolygásból, amit mondvacsinált ősünk, a turáni lovas az elvont okoskodással szemben táplált. E szép fajtánkba ojtott idegenkedést igyekszik fölszámolni ez a kiadós, épp kétezer oldalas szöveggyűjtemény, derekas kulantériával egymásra tetézve az új- és legújabb kor történetelméletének megannyi jelentős traktátusát, irányzatteremtő alapvetését s áldásosan provokatív gondolatmenetét. Szemet gyönyörködtetően változatos két kötet kerekedett ki a szerkesztők serény nekiveselkedéséből, valóságos textusparádé, hiszen majd' három évszázad történetíróinak, filozófusainak, irodalmárainak és hivatásos forradalmárainak megnyilatkozásaiból állították össze hiánypótló munkájukat.
A kiválasztott szövegeket vitatható, ám a végeredményt tekintve meggyőző módon hat tematikus nagyfejezetbe rendezték, s ezek a külön-külön is fölöttébb terjedelmes egységek mind a történelemelmélet egy-egy fundamentális kérdését kóstolgatják. Mi a csuda az a történelem, no és
van-e iránya, értelme,
netán haszna? S mi is légyen a történelmi tény, ez a szemre oly szimpla és kézenfekvő fogalom? Megismerhető-e egyáltalán a történelem, s miféle tudásforma a történeti megértés? Mi módon határozza meg e tudást a történeti elbeszélés, a történetírás retorikussága? S végül, ennyi kérdéses mozzanat, ismeretelméleti kétely és tudásszociológiai, illetve kulturális korlát fölismerése és nyugtázása után, ugyan mit hozhatnak fel a történetírás gigászai tudományterületük védelmében? Olyan kérdések pertraktáltatnak tehát e két vaskos kötet lapjain, melyek túlnyomórészt kívül rekednek nemcsak a hazai középiskolai oktatás, de néha még a bölcsészképzés keretein is. S ki tudja, vajon az önnön jelenkorunk értelmezésében oly felette gyakran megmutatkozó dühödt és szánni való leegyszerűsítések nem magyarázhatók-e némiképp ezzel a hiányossággal? "A történelem valódi és mérhetetlen haszna abban van, hogy... a valóság kezelése iránti érzéket feléleszti és kifinomítja" - állította a humanista gimnázium atyja, Wilhelm von Humboldt, s alighanem hasonló a helyzet a történelemfilozófiával is. Ez a dúsan burjánzó diskurzus ugyanis, amelyet a kultúrhistorikus Jacob Burckhardt kettős természete okán kentaurnak nevezett, meggyökerezett és az úgymond gyakorlatias történészek által soha meg nem kérdőjelezett alaptételeket bolygatja, üdvös elfogulatlansággal.
A szöveggyűjtemény tanulmányai értelemszerűen egymással is jócskán feleselnek, hiszen hogy is ne öltögetné egymásra a nyelvét a történelmi vizsgálódásban "általános törvényeket" és "univerzális formájú hipotéziseket" feltételező Carl Gustav Hempel, s az "átfogó törvénymodell" gunyoros bírálója, a kanadai Dray, a pozitivista Auguste Comte s a történelmi determinizmust pellengérező Isaiah Berlin? A nézetek szertekülönbözése már a válogatás szerzőinek névsorából is biztonsággal kikövetkeztethető, mert Lev Tolsztoj éppúgy megtalálható a szöveggyűjteményben (a Háború és béke történelemfilozófiai záró tanulmányával), mint a Kommunista kiáltvány prominens szerzői, s az öszszeállításból nem maradt ki jószerével egy sem a huszadik század korszakos jelentőségű vagy diskurzusformáló bölcselői közül (Heideggertől Gadameren át Dantóig).
Nem kétséges hát, hogy a Gyurgyák-Kisantal páros magisztrális munkával gazdagította a magyarországi történettudományt, s e szikár tényt enyhe kritikai megjegyzéseink sem fogják csorbítani. A válogatás ugyanis, ezt ildomtalanság lenne elhallgatnunk, mindent összevéve csak alig egynéhány új közléssel szaporította a magyar nyelven megjelentetett történetelméleti irodalmat, lévén a legtöbb szöveg egyszer vagy többször már sajtó alá került hazánkban (számosat közülük éppen az Osiris bocsátott az olvasók elé). Ám a szétszórtan fellelhető szövegek értelmező aktussal kísért egybegyűjtése így is komoly tett, s ha az életművek és vezéreszmék lucidus összefoglalását elvétve túlontúl magvasnak találnánk, a bibliográfiai adatok imponáló bősége ezt a kicsiny szeplőt is jócskán feledteti majd. Értékes könyv ez mindenestül, s elmondható róla mindaz, amit a történelem menetéről ez idáig még nem sikerült bizonyossággal megállapítanunk: van értelme, célja és haszna is.
Osiris, 2006, 792 + 1208 oldal, 7980 Ft
