Nagy István

Az experimentális posztpunkban utazó brit zenekar két izgalmas lemezt készített, de az év elején otthagyta őket a frontemberük. Azóta kizárólag új dalokat játszanak. Így volt ez az Akvárium Klubban, az Isolation Budapest című rendezvényen is. A koncertet megelőzően a hatfős zenekarból öten is a rendelkezésünkre álltak.

A zenekar tagjai nem szegték meg a szavukat: Unlimited Love című albumuk után fél évvel megkapjuk a beígért „maradékot” is.

A kilencvenes évek végi posztbritpop időszak egyik legnépszerűbb szigetországi zenekara volt a Manic Street Preachers. A walesi csapat 1998-as, This Is My Truth Tell Me Yours című albuma másfél millió példányban fogyott, és szinte minden létező brit díjat bezsebelt.

Erlend Øye és Eirik Glambek Bøe minden csinnadratta nélkül vonult be a Müpa színpadára.

Furcsa páros Billy Idol és Steve Stevens.

Mi a közös Pataky Attilában, Robbie Williamsben, Tom DeLonge-ban és Black Francisben? Nos az, hogy töretlenül hisznek az ufókban. Black a Pixies frontembere, egy olyan zenekaré, amely tényleg egy kicsit az ufonauták gyülekezetének tűnik. 

Orfű továbbra is az egyik legjobb fesztiválhelyszín, ha nem a legjobb. Szép fekvése van, nincs nagy tömeg, barátságos áron lehet ételhez-italhoz jutni, készpénzt is elfogadnak, és még lakossági tuc-tuc zenét sem kell túlüvölteni a rendelésnél, mivel itt csak a színpadokról árad zene. 

Két emlékem van a Tame Impala első szigetes koncertjéről: az egyik, hogy Somló Tamás állt mellettem. 

Merész húzás a Sziget idejére külföldi előadó koncertjét egy klubba leszervezni, de mivel a fesztivál első estéjén nagyítóval kellett keresni a gitárzenekarokat, talán megérte bevállalni a kockázatot.

Harry Styles előzenekaraként adta második budapesti koncertjét a londoni Wolf Alice. Tavalyi, Blue Week­end című harmadik lemezüket agyondicsértük, most pedig Ellie Rowsell énekesnővel és a dobossal, Joel Amey-vel beszélgettünk, aki azonban nem engedte, hogy lefotózzuk.