Lemez

Önterápia

Queens Of The Stone Age: In Times New Roman…

Kritika

Ha egy zenekar huzamosabb ideig nem ad ki lemezt, annak több oka lehet.

A Queens Of The Stone Age esetében a kihagyás Josh Homme magánéletében keresendő: a frontember elvált Brody Dalle énekesnőtől, átesett egy daganatos betegségen, és elvesztett jó pár barátot (Mark Lanegan énekest, Rio Hackford színészt, Anthony Bourdain sztárséfet és Taylor Hawkinst, a Foo Fighters dobosát). De még így sem tétlenkedett, hiszen dolgozott Nicki Lane 2022-es lemezén, társproducer volt a Royal Blood legutóbbi albumán, gitározott Ozzy Osbourne egyik tavalyi dalában, és a Run The Jewelsnek is besegített.

Időközben a dolgai is jól alakultak, felgyógyult súlyos betegségéből, és a gyerekeket is neki ítélte a bíróság. Tényleg csak az hiányzott, hogy befejezze a zenekar nyolcadik lemezét, amelynek a zenei része két és fél éve elkészült. És miután elhárultak a magánéleti problémák, Homme-nak sikerült megírnia a dalszövegeket is. Néhány helyen azt lehetett olvasni, hogy az In Times New Roman… egy laza trilógia befejezése, melynek az előző két része a két legutóbbi album, a Like Clockwork (2013) és a nem túl fényesen sikerült Villains (2017), de a frontember az aktuális interjúkban erre semmilyen utalást nem tett. Az új lemezt mindenképp érdemes különálló darabként kezelni, amelynek dalaiban ott vannak az elmúlt évek mentális zűrjei, botrányai, de az a tény is, hogy Homme ötvenéves lett. A főhős több dalban is utal a válására, van jó pár visszatérő motívum is, rá­adásul több dal címe valamiféle szójáték.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."