Lemez

Önterápia

Queens Of The Stone Age: In Times New Roman…

Kritika

Ha egy zenekar huzamosabb ideig nem ad ki lemezt, annak több oka lehet.

A Queens Of The Stone Age esetében a kihagyás Josh Homme magánéletében keresendő: a frontember elvált Brody Dalle énekesnőtől, átesett egy daganatos betegségen, és elvesztett jó pár barátot (Mark Lanegan énekest, Rio Hackford színészt, Anthony Bourdain sztárséfet és Taylor Hawkinst, a Foo Fighters dobosát). De még így sem tétlenkedett, hiszen dolgozott Nicki Lane 2022-es lemezén, társproducer volt a Royal Blood legutóbbi albumán, gitározott Ozzy Osbourne egyik tavalyi dalában, és a Run The Jewelsnek is besegített.

Időközben a dolgai is jól alakultak, felgyógyult súlyos betegségéből, és a gyerekeket is neki ítélte a bíróság. Tényleg csak az hiányzott, hogy befejezze a zenekar nyolcadik lemezét, amelynek a zenei része két és fél éve elkészült. És miután elhárultak a magánéleti problémák, Homme-nak sikerült megírnia a dalszövegeket is. Néhány helyen azt lehetett olvasni, hogy az In Times New Roman… egy laza trilógia befejezése, melynek az előző két része a két legutóbbi album, a Like Clockwork (2013) és a nem túl fényesen sikerült Villains (2017), de a frontember az aktuális interjúkban erre semmilyen utalást nem tett. Az új lemezt mindenképp érdemes különálló darabként kezelni, amelynek dalaiban ott vannak az elmúlt évek mentális zűrjei, botrányai, de az a tény is, hogy Homme ötvenéves lett. A főhős több dalban is utal a válására, van jó pár visszatérő motívum is, rá­adásul több dal címe valamiféle szójáték.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.