Lemez

Önterápia

Queens Of The Stone Age: In Times New Roman…

Kritika

Ha egy zenekar huzamosabb ideig nem ad ki lemezt, annak több oka lehet.

A Queens Of The Stone Age esetében a kihagyás Josh Homme magánéletében keresendő: a frontember elvált Brody Dalle énekesnőtől, átesett egy daganatos betegségen, és elvesztett jó pár barátot (Mark Lanegan énekest, Rio Hackford színészt, Anthony Bourdain sztárséfet és Taylor Hawkinst, a Foo Fighters dobosát). De még így sem tétlenkedett, hiszen dolgozott Nicki Lane 2022-es lemezén, társproducer volt a Royal Blood legutóbbi albumán, gitározott Ozzy Osbourne egyik tavalyi dalában, és a Run The Jewelsnek is besegített.

Időközben a dolgai is jól alakultak, felgyógyult súlyos betegségéből, és a gyerekeket is neki ítélte a bíróság. Tényleg csak az hiányzott, hogy befejezze a zenekar nyolcadik lemezét, amelynek a zenei része két és fél éve elkészült. És miután elhárultak a magánéleti problémák, Homme-nak sikerült megírnia a dalszövegeket is. Néhány helyen azt lehetett olvasni, hogy az In Times New Roman… egy laza trilógia befejezése, melynek az előző két része a két legutóbbi album, a Like Clockwork (2013) és a nem túl fényesen sikerült Villains (2017), de a frontember az aktuális interjúkban erre semmilyen utalást nem tett. Az új lemezt mindenképp érdemes különálló darabként kezelni, amelynek dalaiban ott vannak az elmúlt évek mentális zűrjei, botrányai, de az a tény is, hogy Homme ötvenéves lett. A főhős több dalban is utal a válására, van jó pár visszatérő motívum is, rá­adásul több dal címe valamiféle szójáték.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.