Lemez

Harmadik esély

Foo Fighters: But Here We Are

Kritika

A pandémia alatt is jelentős pörgés volt a Foo Fighters háza táján.

A zenekar 2021 elején jelentette meg Medicine at Midnight című albumát, pár hónapra rá kaptunk tőlük diszkós Bee Gees-feldolgozásokat Dee Gees néven, Dave Grohl kiadott egy önéletrajzi könyvet, tavaly februárban meg kijött tőlük egy horror-vígjáték Studio 666 címmel. A film zenéje 2022. március 25-én jelent meg, de az a nap sajnos nem erről maradt örökre emlékezetes, hanem arról, hogy az együttes dobosa, Taylor Hawkins egy bogotái hotelszobában elhunyt – tíz különböző kábítószer-összetevőt találtak a szervezetében. Grohl a legjobb barátját veszítette el Hawkins személyében, akinek az emlékére tavaly szeptemberben emlékkoncertet szerveztek Londonban, illetve Los Angelesben; a fellépők között Brian May, Roger Taylor, Paul McCartney, Liam Gallagher, Brian Johnson és Lars Ulrich is felbukkant.

Azt nem lehet tudni, hogy felmerült-e a feloszlás gondolata, mindenesetre Grohlék év elején kiadtak egy szűkszavú közleményt, miszerint a zenekar nem szűnik meg. Sőt új albumot jelentet meg, amely „nyers és brutális válasz mindarra, amin a Foo Fighters a tavalyi év során keresztülment”. A beszédes című But Here We Are-on a frontember dobol (a 2005-ös In Your Honor óta először), de a dalokról túl sok mindent nem tudhattunk meg, ugyanis az együttes semmilyen promóciót nem vállalt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.