Koncert

Légy punk mindhalálig

Iggy Pop

Kritika

Nemrég Paul McCartney viccelődve beszólt Bruce Springsteennek, hogy miatta kell mindenkinek hosszú koncertet adnia, pedig neki sem lehet tiszta a lelkiismerete.

Leginkább ő és a Rolling Stones okolható azért, hogy a színpadra állás korhatára alaposan kitolódott. Sőt, lényegében megszűnt – egyre inkább úgy tűnik, hogy a rockzene nagy öregjei az utolsó leheletükig koncertezni fognak, útmutatást adva ezzel az utánuk jövő nemzedékeknek.

Az immáron 76 éves Iggy Pop is azon előadók sorát erősíti, akik nem hajlandók nyugdíjba vonulni, ráadásul, ahogy arról mi is beszámoltunk, a James Newell Osterberg néven anyakönyvezett punklegenda az év legelején karrierje egyik legjobb lemezével (Every Loser) rukkolt elő, szóval kreatív szempontból is jó formában van. Ötödik (ha a Stooges itteni koncertjeit is beleszámítjuk, akkor hetedik) magyarországi fellépésé­nek kissé szokatlan a helyszíne: mint az ismert, ebben az évben Európa kulturális fővárosa Veszprém, és az újonnan megnyitott előadóhelyen, a Gyárkertben az idén olyan nevek bukkannak/bukkantak fel, mint a Kraftwerk, Róisín Murphy, a Franz Ferdinand vagy a Morcheeba. És persze Iggy.

A kezdés 20 órára van kiírva, de csak 20.30-kor lép színpadra a zenekar egy instrumentális dallal, amely Iggy gitárosának, a Noveller néven alkotó Sarah Lipstate-nek a szerzeménye; a dalban a művésznő a hangszerét egy hegedűvonóval nyüstöli. Aztán a főhős is elősasszézik védjegyszerű aszimmetrikus mozdulataival, és még el sem kezd énekelni, már le is dobja a mellényét, és meztelen felsőtesttel vezényli le a bulit. Utoljára 2019-ben láttuk a Budapest Parkban, és az intenzitást és fizikai formát látva ő azóta inkább csak fiatalodott; legfeljebb mi öregedtünk négy évet. Az ars poeticának is beillő Five Foot One-nal indítja a show-t, folyamatosan röpködnek az F betűs szavak, aztán máris ugrik a régmúltba a T.V. Eye-jal, és később még további kilenc Stooges-dalt ad elő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.