Lemez

Tripla vagy semmi

The Smashing Pumpkins: ATUM: A Rock Opera in Three Acts

Kritika

Van, akit már a rockopera szó hallatán kiráz a hideg, pedig a múltban akadtak érdekes, izgalmas művek a műfajban, még ha sok klasszikust nem is tudunk felsorolni.

Ráadásul a rockopera hosszan igényli az ember figyelmét, és 2023-ban, amikor sokan már egy komplett dalt is nehezen hallgatnak végig, kockázatos dolog hosszú zenei művel tesztelni az emberek türelmét. Billy Corgan, a Smashing Pumpkins vezére egy időben maga jelentette ki, hogy nem ad ki több nagylemezt a megváltozott zenefogyasztási szokások miatt, aztán meggondolta magát. Már a zenekar legutóbbi lemeze, a 2020-as Cyr is próbára tette a rajongók türelmét 73 perces hosszával (és szintipopos hangzásával), de az igazán ambiciózus húzás még hátravolt.

Corgan nem mást, mint az 1995-ös legendás klasszikus, a Mellon Collie and the Infinite Sadness folytatását harangozta be, hozzátéve, hogy annak már volt egy „második része”: a 2000-ben kiadott, szintén dupla Machina. A Mellon Collie főszereplője, a Zero nevű karakter a Machinában már Glass név alatt futott, és most, a befejező ATUM projektben Shiny névre hallgat. Az énekes-gitáros egy sci-fi trilógiát ömlesztett ezúttal ránk, amelynek első része még a múlt év végén megjelent, a második januárban, a harmadik pedig májusban. Corgan emellett indított egy podcastsorozatot, amelyben igyekezett elmesélni az album cselekményét. A részben önéletrajzi elemeket tartalmazó történetben Shinyt száműzik egy űrhajón a világűrbe, de egy csodálója megmenti az öngyilkosságtól és visszahozza a Földre, ahol ismét ünnepelt rocksztár lesz belőle.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.