Lemez

Tripla vagy semmi

The Smashing Pumpkins: ATUM: A Rock Opera in Three Acts

Kritika

Van, akit már a rockopera szó hallatán kiráz a hideg, pedig a múltban akadtak érdekes, izgalmas művek a műfajban, még ha sok klasszikust nem is tudunk felsorolni.

Ráadásul a rockopera hosszan igényli az ember figyelmét, és 2023-ban, amikor sokan már egy komplett dalt is nehezen hallgatnak végig, kockázatos dolog hosszú zenei művel tesztelni az emberek türelmét. Billy Corgan, a Smashing Pumpkins vezére egy időben maga jelentette ki, hogy nem ad ki több nagylemezt a megváltozott zenefogyasztási szokások miatt, aztán meggondolta magát. Már a zenekar legutóbbi lemeze, a 2020-as Cyr is próbára tette a rajongók türelmét 73 perces hosszával (és szintipopos hangzásával), de az igazán ambiciózus húzás még hátravolt.

Corgan nem mást, mint az 1995-ös legendás klasszikus, a Mellon Collie and the Infinite Sadness folytatását harangozta be, hozzátéve, hogy annak már volt egy „második része”: a 2000-ben kiadott, szintén dupla Machina. A Mellon Collie főszereplője, a Zero nevű karakter a Machinában már Glass név alatt futott, és most, a befejező ATUM projektben Shiny névre hallgat. Az énekes-gitáros egy sci-fi trilógiát ömlesztett ezúttal ránk, amelynek első része még a múlt év végén megjelent, a második januárban, a harmadik pedig májusban. Corgan emellett indított egy podcastsorozatot, amelyben igyekezett elmesélni az album cselekményét. A részben önéletrajzi elemeket tartalmazó történetben Shinyt száműzik egy űrhajón a világűrbe, de egy csodálója megmenti az öngyilkosságtól és visszahozza a Földre, ahol ismét ünnepelt rocksztár lesz belőle.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.