Lemez

Tripla vagy semmi

The Smashing Pumpkins: ATUM: A Rock Opera in Three Acts

Kritika

Van, akit már a rockopera szó hallatán kiráz a hideg, pedig a múltban akadtak érdekes, izgalmas művek a műfajban, még ha sok klasszikust nem is tudunk felsorolni.

Ráadásul a rockopera hosszan igényli az ember figyelmét, és 2023-ban, amikor sokan már egy komplett dalt is nehezen hallgatnak végig, kockázatos dolog hosszú zenei művel tesztelni az emberek türelmét. Billy Corgan, a Smashing Pumpkins vezére egy időben maga jelentette ki, hogy nem ad ki több nagylemezt a megváltozott zenefogyasztási szokások miatt, aztán meggondolta magát. Már a zenekar legutóbbi lemeze, a 2020-as Cyr is próbára tette a rajongók türelmét 73 perces hosszával (és szintipopos hangzásával), de az igazán ambiciózus húzás még hátravolt.

Corgan nem mást, mint az 1995-ös legendás klasszikus, a Mellon Collie and the Infinite Sadness folytatását harangozta be, hozzátéve, hogy annak már volt egy „második része”: a 2000-ben kiadott, szintén dupla Machina. A Mellon Collie főszereplője, a Zero nevű karakter a Machinában már Glass név alatt futott, és most, a befejező ATUM projektben Shiny névre hallgat. Az énekes-gitáros egy sci-fi trilógiát ömlesztett ezúttal ránk, amelynek első része még a múlt év végén megjelent, a második januárban, a harmadik pedig májusban. Corgan emellett indított egy podcastsorozatot, amelyben igyekezett elmesélni az album cselekményét. A részben önéletrajzi elemeket tartalmazó történetben Shinyt száműzik egy űrhajón a világűrbe, de egy csodálója megmenti az öngyilkosságtól és visszahozza a Földre, ahol ismét ünnepelt rocksztár lesz belőle.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.