Színház

Mahatma Gandhi úgy vélte, hogy az egyszerűség teszi a dolgokat univerzálissá. A 90-es évek közepén indult francia koreográfus, Jérôme Bel alkotásainak fontos jellemzője az egyszerűség és az univerzalitás, miközben sokszor lokális és konkrét dolgok vannak a színpadon.

A könyv, a kép, a film fennmarad magától, ha nem is örökké, de néhány évszázadig könnyedén. A színház viszont tünékeny, az emlékezet működtetéséhez komoly erőfeszítésekre van szükség. Felmértük az offline és az online gyűjtemények lehetőségeit.

Kulka János a világhírű színésszel.

Az előadás mintha akkor kezdődne valójában, amikor vége van. Amikor a hajléktalan asszonyt alakító színésznő, Szalai Kriszta – egyébként jelentős taps után – színpadra szólítja azt az embert, aki monológját nemcsak ihlette, de egész élettörténetét, sorsát kölcsönadta, elmesélte neki.

Bata Éva, Lengyel Tamás és még sokan mások.

A színházi világnap alkalmából idén a francia színésznő írt üzenetet, amit a mai előadások előtt fel is olvasnak.

Jövő őszig maradhat.

Aki gondolkodik, útban van.

Szónoklatot megy tanulni az ifjú Caesar Rodosz szigetére, de útközben kalózok fogságába esik. Pharmacussa szigetén tartják fogva, míg a magas váltságdíj meg nem érkezik; negyven napig kell várni az 50 talentumra, ami nagy zsozsónak számít, két utazótáska kell hozzá. Caesar fölfele alkuszik magára, mert nehogy már csak 20-at érjen.

A Szent István krt. 14-ben ősztől már ne keressék!

A balettet otthagyta, Laoszban nyitott kocsmát, dolgozott a Győzike show-ban, de akkor állt irányba az élete, amikor felvették rendező szakra. A kőszínház megújítására törekszik a Katona József Színház társulatának tagjaként.

A vak vagy siket közönség egyre könnyebben jut el színházba, audionarrációval és jelnyelvi tolmácsolással még a táncot és a rapet is el lehet mesélni. Közben nem titkolt cél a látó és halló publikum formálása sem.