Pukedli és Hajsza címmel két táncjátékot, klasszikus művek alapján készült parafrázisokat mutatott be az Átrium Blaskó Borbála rendezésében. A Vörösmarty Színházzal közösen készített produkciók ősbemutatói külön-külön már megvoltak Székesfehérváron, itt pedig egy rövid szünettel egyben, de más-más terekben volt látható a két darab.
A Pukedlit, ami inkább happening, az előtérben adták elő, ami izgalmas terep a maga akadályosságával, és jó alapot ad Kárpáti Enikő buja jelmezeihez meg a barokkos hangulatot árasztó jelenetsorhoz. Az Yvonne, burgundi hercegnő feldolgozásában az udvari szokásokkal szembemenő Fülöp herceget Lábodi Ádám alakítja: minden mozdulata poén, és – lévén színész – némi töredékes szöveg is jutott neki. Yvonne-t Blaskó Borbála táncolja, aki a Forte Társulatban játszott szerepei egyenes folytatásaként, következetesen alakítja a látszólagos együgyűt, akit egyedül a zenelejátszó készüléke érdekel, és a tütü sem áll jól neki. Míg a többi udvaroncok és udvarhölgyek jól megszabott keretek között zajló kortárs mozgásművészeti buliban fetrengenek, őt az öntörvényűség vezeti, és a jelenlétével provokál. Izgalmas játék jól elrajzolt figurákkal, érdekes mozdulatvilággal, Ács Eszter atmoszferikus zenéjével megtámogatott dramaturgiával.
A Ravel Bolerója által inspirált Hajsza a mai világ értékrendjéről szeretne beszélni. Jó momentumok vannak, viszont az egységes nyelv hiányzik. A színpadhoz jól berendezték a nézőteret, lelátóként egy új és meglehetősen kaotikus világra, ahol egy tánctagozat mutatja be, hogy herdáljuk el kultúránk értékeit. Testfestésben úsznak, vonaglanak elő a színpad alól furcsa emberek, piros bokszkesztyűben hadonásznak a fitneszlányok, és lábfürdőt vesznek a fáradt alkotók köntösben. Végtére is hosszúra nyújtott poénok sorozata, fonál nélkül guruló gyöngyszemek.
Átrium Film-Színház, február 1.
Pukedli:
Hajsza:
