Tánc

Pukedli és Hajsza

  • - sisso -
  • 2017. március 23.

Színház

Pukedli és Hajsza címmel két táncjátékot, klasszikus művek alapján készült parafrázisokat mutatott be az Átrium Blaskó Borbála rendezésében. A Vörösmarty Színházzal közösen készített produkciók ősbemutatói külön-külön már megvoltak Székesfehérváron, itt pedig egy rövid szünettel egyben, de más-más terekben volt látható a két darab.

A Pukedlit, ami inkább happening, az előtérben adták elő, ami izgalmas terep a maga akadályosságával, és jó alapot ad Kárpáti Enikő buja jelmezeihez meg a barokkos hangulatot árasztó jelenetsorhoz. Az Yvonne, burgundi hercegnő feldolgozásában az udvari szokásokkal szembemenő Fülöp herceget Lábodi Ádám alakítja: minden mozdulata poén, és – lévén színész – némi töredékes szöveg is jutott neki. Yvonne-t Blaskó Borbála táncolja, aki a Forte Társulatban játszott szerepei egyenes folytatásaként, következetesen alakítja a látszólagos együgyűt, akit egyedül a zenelejátszó készüléke érdekel, és a tütü sem áll jól neki. Míg a többi udvaroncok és udvarhölgyek jól megszabott keretek között zajló kortárs mozgásművészeti buliban fetrengenek, őt az öntörvényűség vezeti, és a jelenlétével provokál. Izgalmas játék jól elrajzolt figurákkal, érdekes mozdulatvilággal, Ács Eszter atmoszferikus zenéjével megtámogatott dramaturgiával.

A Ravel Bolerója által inspirált Hajsza a mai világ értékrendjéről szeretne beszélni. Jó momentumok vannak, viszont az egységes nyelv hiányzik. A színpadhoz jól berendezték a nézőteret, lelátóként egy új és meglehetősen kaotikus világra, ahol egy tánctagozat mutatja be, hogy herdáljuk el kultúránk értékeit. Testfestésben úsznak, vonaglanak elő a színpad alól furcsa emberek, piros bokszkesztyűben hadonásznak a fitneszlányok, és lábfürdőt vesznek a fáradt alkotók köntösben. Végtére is hosszúra nyújtott poénok sorozata, fonál nélkül guruló gyöngyszemek.

Átrium Film-Színház, február 1.

Pukedli:

 

 

 

 

Hajsza:

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.