Orbán Viktor tavaly márciusban egy zárt parlamenti ülésen részletesen beszélt az autóipari és munkaerőpiaci kihívásokról, amelyekkel szerinte Magyarország szembesül. A beszédében magyarázatot adott arra, miért tartja a kormány elengedhetetlennek az akkugyárak Magyarországra hozatalát.
Egyrészt büszkén újságolta, hogy
korábbi minisztere, Palkovics László „a németekkel összeesküdve valami dokumentumba becsempészett valami félmondatot”, ami lehetővé teszi az EU-s tiltás kijátszását, amely a belsőégésű motorok forgalomba hozatalára 2035-től vonatkozna.
Szerinte ez azért is fontos, mert ha a tiltás érvénybe lépne, akkor az autógyárakat csak úgy lehet megőrizni, ha az elektromos autókhoz szükséges alkatrészeket, így az akkumulátorokat is Magyarországon gyártják – írja a Direkt36 tényfeltáró cikksorozatában, melyben azt mutatja be, hogyan alakult az Orbán-kormány közel másfél évtizedes fennállása alatt a legfontosabb gazdaságpolitikai döntéshozók viszonya, és hogy mi vezetett ahhoz, hogy néhány sikeresnek tűnő év után ismét megtorpanni látszik a magyar gazdaság.
A lap értesülése szerint Orbánt frusztrálja a közgazdászok gondolkodása, ez már az első kormányzása idején kiderült. A miniszterelnökkel akkoriban kapcsolatban álló egyik forrás szerint Orbán szűkebb körben ezt úgy fogalmazta meg: „Nem szeretem a közgazdászokat, mert mindig azt mondják, hogy mit nem lehet megcsinálni. Engem azért választottak meg, hogy megcsináljak dolgokat”. A forrás szerint ez a miniszterelnök által később is hangoztatott kritika többek között Chikán Attilára, a gazdasági miniszterére vonatkozott, akit másfél év után, 1999 decemberében menesztett is a kormányból. Helyére érkezett Matolcsy György, aki azzal férkőzött Orbán bizalmába, hogy hajlamos volt elrugaszkodni az akkor fősodornak számító piacbarát közgazdasági gondolkodástól, és nyitottabb volt az állami beavatkozásokra.
Csaba László egyetemi tanár szerint a kormányzati gazdaságpolitika alakításában 2010 után a politikai mellett egy szakértői kör is szerepet játszott. Orbán pedig maga döntötte el, hogy az egyes intézkedésekkel kapcsolatban közülük épp kire hallgatott. Így az unortodox irányt képviselő Matolcsy mellett Orbán környezetében továbbra is ott voltak olyan konzervatívabb közgazdászok, mint például Járai Zsigmond, Bod Péter Ákos vagy Szapáry György, aki Orbán gazdaságpolitikai főtanácsadójaként is dolgozott. Csaba szerint a 2010 utáni évek kormányzati gazdaságpolitikáját ezért az eltérő mentalitású szereplőknek köszönhetően egyfajta kettősség jellemezte: „unortodox eszközöket” használtak ahhoz, hogy „ortodox célokat” érjenek el. A két kör versenyét – amelyek nemcsak gazdasági kérdésekben konkuráltak egymással – Csaba úgy jellemezte, hogy ebben az időben
„harc folyt a Fidesz lelkéért”.
A harc hamarosan egy EU-s döntésnek köszönhetően eldőlt, és a politikai kör került túlsúlyba.
2013-ban hosszú idő után Magyarország kikerült az Európai Bizottság által indított túlzottdeficit-eljárás alól, amely uniós források elvesztésével is fenyegetett. Csaba László azt mondta, az Európai Bizottság a túlzottdeficit-eljárás megszüntetésével lényegében azt üzente a magyar kormánynak, „csináljatok, amit akartok, minket nem érdekel”. A közgazdász szerint ezzel Orbán gyakorlatilag szabad kezet kapott a magyar gazdaság irányításában. Csaba szerint „innentől indult el a politikavezérelt gazdaságpolitika”. Ennek példája lett a rezsicsökkentés, amely rövidtávú politikai célokat szolgált, és figyelmen kívül hagyta azt, milyen kockázatokkal jár.
A lap értesülései szerint a miniszterelnök szerint is szükség lenne a következő években újabb 200-300 ezer emberre az új munkahelyekre. Orbán szerint ehhez az ország keleti és déli felén van még tartalék. „Itt van elég munkaerő még, csak képezni kell, sok a cigány közöttük, szó se róla” – fogalmazott. Szerinte a nők részfoglalkoztatásának kibővítésében is komoly lehetőségek vannak, ugyanakkor elismerte „egyelőre a hölgyek se nagyon reagálnak jól rá, meg a mi szabályozásunk is túlságosan bonyolult”, de szerinte ettől még ebben a körben is vannak tartalékok. A kritikákra pedig, amelyek szerint inkább magasabban képzett munkaerőre lenne szükség, mint gyári munkásokra, azt mondta, „én nem tudok elképzelni egy olyan társadalmat, ahol nem lesznek olajoskezű emberek, meg piszkoskezű emberek”.
