Snoblesse
„Hogy megmaradjon a vágy” - Hód Adrienn koreográfus
Hodworks-premier: Szólók a MU Színházban
(2017-02-16)
Hodworks-premier: Szólók a MU Színházban
Leontest alakítja a Téli regében a Radnótiban.
Jóccakát, anya! - a Spirit Színházban
Az MSZP örök ígérete végre beváltaná a hozzá fűzött reményeket, és maga vezetné csatába az ellenzéket jövő tavasszal Orbán ellen. Ki ő, és mit tud felmutatni Szegeden? Autoriter vezető vagy csak nagyon határozottan irányít?
Vajon mit látunk valójában Bukarest és néhány erdélyi nagyváros utcáin ezekben a forró hetekben? Bretter Zoltán barátom e lapban megjelent lelkes cikke szerint (Az éjféli rendelet, Magyar Narancs, 2017. február 9.) „tömegtüntetések kezdődtek Románia-szerte”, melyek során „a román polgár” lázadt fel; a szerző később „az 1989-ben még meg sem született fiatal generáció” győzelméről beszél.
Bár az újságírók kitiltása a Parlamentből az elmúlt években szinte nemzeti sportunkká lett, korántsem hungarikum: az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a minap egy macedón ügyben vizsgálta a sajtómunkások országgyűlési kitiltásának emberi jogi vonatkozásait (Selmani és mások kontra Macedónia). Az EJEB szerint, amikor a házelnök megfosztotta az újságírókat a lehetőségtől, hogy a parlamenti üléstermi eseményekről tudósítsanak, nemcsak az újságírók szólásszabadságát sértette, hanem a sajtótermékeket fogyasztó közönség jogait is egyezménysértő módon korlátozta. Bár a macedón ügy közvetlen hatással nem bír a magyar házelnök és az Országgyűlésből kitiltott újságírók közjogi kalandjainak kimenetelére, a macedón döntésben foglalt általános megállapítások a magyar eseményekre tekintettel sem érdektelenek.
Mármint Orbán Viktor nem tűri, hogy ellopják a közpénzt – a miniszterelnök szíves közlése ez, a hekkelés miatt immár sajtótörténetté nemesült karácsonyi interjújában üzente ezt meg az ő népének (és e szavakat tényleg ő mondta). S ez a szigor a jelek szerint kiterjed a szemet szúróan ostoba üzletelés miatti állami veszteség rendezésére is.
„Egy derűlátó, optimista, vagány nemzedék válik épp felnőtté” – mondta Balog Zoltán, a derűlátó, optimista, vagány humánminiszter a Magyar Ifjúság Kutatás 2016-os gyorsjelentésének minapi bemutatóján. Novák Katalin családügyi államtitkárral szinkronban dicsérték a kormány ifjúság- és oktatáspolitikáját, melynek eredményeképp állítólag egyre többen tartják jó helynek Magyarországot, nő a fiatalok családalapítási kedve, és még a nemzeti érzésük is erősödik.
Nyitott lenne a népszavazásra, de a Momentum kezdeményezését elkésettnek és politikailag motiváltnak tartja. Elismeri, hogy az olimpiarendezésnek lehetnek előre nem látható költségei, de ez nem feltétlenül baj. Kajakszlalompályára pedig szükség van. A budapesti olimpia régi támogatóját, a 2024-es pályázat nagykövetét kérdeztük.
Az aláírásgyűjtés tapasztalatairól és a mozgalom jövőjéről beszélgettünk.
Egy utolsó pillanatban előrángatott jogértelmezési vita is veszélyeztetheti a Momentum Mozgalom kezdeményezését. Nem 138, hanem 150 ezer érvényes aláírásra hajtanak, és közben már a népszavazási kampányra készülnek.
Január végén újabb, Lech Wałe˛sa ügynöki múltjára utaló iratok kerültek napvilágra Lengyelországban. Forrnak az indulatok az exelnök körül, aki konzekvensen hamisításról beszél. Az ország határain is túlmutató jelentőségű esetet a Gazeta Wyborcza munkatársával, a 80-as évek földalatti sajtójának veteránjával tekintjük át.
Cudar valami volt az ún. csehszlovák új hullám, nem is csak az volt a baj vele, hogy viszonylag rövid úton kinyírták, hanem az is, hogy túlélt.
A hegyi füzet egy helyen hosszasan beszéltet egy zseniális hajléktalant, T. J.-t, akit „általában csak úgy nevezünk: őrült”. (Az idézés egyébként nem jellemző az elmélkedésekből, emlékekből, álmokból összetevődő szövegre.)
A művészt nem ismerem, de pár éve egyszer találkoztunk; beszállt mellém a házunk liftjébe. Míg felfelé utaztunk, folyamatosan azon gondolkodtam, hogy megszólítom. Csupán egyetlen mondatot mondtam volna: „Örülök, hogy egy liftben utazhatunk.” Ha a gyávaságomat nem is, a belterjesnek tűnő poént remélem, hogy megértik, miután jobban rálátnak a TÓTalJOYS univerzumra.
Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk – ez Kelemen Kristóf előadásának címe. A kiindulópontja pedig egy Békés András rendezte forradalmi, de visszhang nélkül maradt 1969-es színészvizsga Peter Handke Közönséggyalázás című színpadi szövegéből.
A vak vagy siket közönség egyre könnyebben jut el színházba, audionarrációval és jelnyelvi tolmácsolással még a táncot és a rapet is el lehet mesélni. Közben nem titkolt cél a látó és halló publikum formálása sem.
Olyan profin áll föl a fotózáshoz az operaház legfelső teraszának korlátjára, mintha naponta gyakorolná. Persze a Don Quijote pas de deux-jét táncolni majd húsz percen keresztül lényegesen nehezebb – ezzel aratott sikert legutóbb a mindössze 24 éves táncos, a Magyar Állami Operaház Basilja, Spartacusa, Diótörő hercege, Lenszkije és Anyeginje.
Ami hosszú, az jó. Gyakran gondolom, tapasztalom ezt a maratoni színházi előadások esetében. A nagy vállalásokban van valami igazi szellemi, esztétikai nekigyürkőzés, ami aztán vagy sikerül, vagy nem. Az ilyen darabok (mondjuk, úgy 8 órától fölfelé) gyakran színháztörténetet írtak. Ám a polgári hagyományokból táplálkozó színház – és a magyar színházkultúra ilyen – nem tűri a hosszút: az efféle túl nagy művek megtörnék a szokásos színházlátogatási formákat, az „esti szórakozást”. Ez a József is csak öt óra, de a magyar közegben ez már bátorság.
Az Örkény Színház öltözőjében ülünk, nem sokkal az esti Tartuffe kezdése előtt. A tolvaj politikusoktól a bibliai időkig, a Kohlhaas Mihály-i ellenállóktól a NOlimpiáig, a József és testvéreitől a kungfuig sok mindenről beszélgettünk a színház 40 éves művészével.
Enyhe fellazulás és fokozódó szigor, a nyugati színművek és a levert forradalmat köpdöső kurzusdarabok egymásmellettisége jellemezte az ’56-ot követő évek színházi életét. Sok színész disszidált, mások épp ekkor tértek haza, s volt olyan, aki el is ment – és vissza is jött.
Ő Kylo Ren, a Star Wars-univerzum új főgonosza, a Jim Jarmusch-univerzumban viszont nincs nála gyengédebb lélek: a most mozikba kerülő Patersonban egy versíró buszsofőrt játszik.
3,7 milliárd forintból álmodta Ózdra Szőcs Géza és Lovas Lajos a magyar kultúrkincsek digitalizálásának központját. A tavaly átadott Digitális Erőmű és Nemzeti Filmtörténeti Élményparkban ilyesmit nem láttunk, azt viszont igen, hogy a T–34-es tankkal is felszerelt „dühöngőt” már tízezerért kiadják szülinapi zsúrokra.
Sokan csak gyerekjátéknak tartják, mások elsüllyedt hobbinak. Magyarországon az 1950-es évek végén volt a legnépszerűbb, de ma is vannak lelkes gyűjtők, több tízezres gyűjtemények.
Kötelezővé tétel, szankció, szülői felelősség: ezek a kulcsszavai a gyermekvédelmi törvény legújabb módosításának, na meg egy gumifogalom, az együtt nem működés. A döntéshozók így reagálnak a közelmúlt gyermektragédiáira, reformok és pluszforrás nélkül viszont esélytelen az előrelépés.
Rezonáló gépek, „simiző” kerekek, furcsa rezgések, emberi eredetű időkésés, a semmiből fellépő forgalmi dugók, rejtélyes turbulenciák, a robotok érintése – ezekről beszélt nekünk a Műegyetem tudományos iskolát alapító professzora.