Lemondatná NKA-s tisztségéről az Alföldit Pécsen cenzúrázó Vincze Balázst a Független Előadó-művészeti Szövetség

  • - czenkli -
  • 2018. június 2.

Színház

Levelet írtak Kásler Miklósnak, mert a szervezet szerint Vincze Balázs nem tud elfogulatlan szakmai döntéseket hozni.

Nem kevés idő telt el azóta, hogy az Igenis, miniszterelnök úr! című előadást letiltották a pécsi Zsolnay Színházban. Azóta az előadás vendégszereplését megtartották máskor, máshol. Kevés (nem privát) szolidáris megnyilvánulásról lehetett hallani a színházi szakma tájáról. Nincs ebben semmi meglepő persze.

Bár kezdetben homály fedte, ki lehetett a cenzúrát elrendelő személy, végül Vincze Balázs, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. vezetője magára vállalta.

A 24.hu-nak adott interjújából kiderült, Vincze túlbuzgó módon, a vélt elvárásnak elébe menve, azért mondta le a korábban egyeztetett programot, mert arra jutott, „az intézményt nem engedem át egy politikai aktivistának”. Mármint Alföldi Róbertnek, aki aligha nevezhető politikai aktivistának, ez esetben pedig egyértelmű, hogy a Znamenák István által rendezett szóban forgó előadás szereplője, színész. Jobb kifogás bizonyára nem jutott eszébe.

Tény, Vinczét korábban nem zavarta, ha „politikai aktivista” tette be a lábát a Zsolnay-negyedbe, Bayer Zsoltot például tárt karokkal várták.

Egyébként a Zsolnay-negyedet vezető Vincze Balázs nem érzi úgy, hogy különösebben magyarázkodnia kellene.

„Az én személyes döntésem volt, vállalom érte a felelősséget. Tudom, hogy elindult a szöveg, hogy ez micsoda önkényes, diktatórikus döntéshozatal. De nem igazán gondolom, hogy a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetőjeként ne hozhatnék önálló döntéseket.”

Ha színházi szolidaritást nem is váltott ki az Alföldi Róbertet ismét cenzúrázó ügy, egyéni tiltakozásokat szült az eset: Weber Kristóf zeneszerző, valamint Böszörményi István szobrász Vincze Balázs közlését követően jelezte, a ZSÖK-höz tartozó intézmények nem használhatják műveiket.

Ennek a szakmainak aligha nevezhető döntéshozatalnak köszönhető, hogy az utolsó pillanatban észbe kapott a Független Előadó-művészeti Szövetség, és az egyébként titulushalmozó Vincze Balázs miatt levelet írt Kásler Miklósnak, az NKA elnökének, miszerint Vincze Balázst, a Nemzeti Kulturális Alap Táncművészeti Bizottságának tagját hívja vissza tisztségéből, mert egyértelművé vált, hogy Vincze nem tud elfogulatlan szakmai döntéseket hozni, így feladatait a kollégium tagjaként nem tudja ellátni. A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény 2/A. § (3) bekezdése alapján az NKA kollégiumának tagja ugyanis nem vehet részt olyan pályázat elbírálásában, amelynek megítélésénél tőle elfogulatlan állásfoglalás nem várható. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy Vincze Balázs, az egykori balettművész, a Pécsi Balett művészeti vezetője, aki nem mellesleg Nyugotszenterzsébet polgármestere, nem képes objektív és/vagy önálló döntéshozatalra.

(Független Előadó-művészeti Szövetség, Lead-kép: Facebook/Igenis, miniszterelnök úr!)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.