Stohl András: „Abszurd, hogy összesen tízszer fog lemenni”

  • narancs.hu
  • 2013. május 15.

Színház

A Magyar Narancs legfrissebb számában nagyinterjút közlünk Stohl Andrással, aki Alföldi Róbert utolsó nemzetis rendezésében, a Mephistóban főszerepel. A felkészülés gyötrelmei, Törőcsik bókja, a legendás Szabó-film, a jövő Vidnyánszkyval és nélküle: minden szóba kerül. Fotógalériával!

Magyar Narancs: A pénteki premieren gondolt erre? Hogy vége?

Stohl András: Persze, folyamatosan ott volt a fejünkben, milyen abszurd, hogy összesen tízszer fog lemenni egy ekkora munka – mert most nemcsak én, hanem mindenki igazán odarakta magát. Itt egy nyiffanás nem volt, semmi nyafogás, hogy jaj, minek szenvedünk ezzel ennyit, ha úgyis csak párszor játsszuk. Mert a Mephistóról mindenki tudta, hogy végül ezzel fogunk majd kezet a nézőinkkel.

MN: Nemrég vált biztossá, hogy a Vígszínházban folytatja, pedig az új igazgató marasztalta. Nagyon direkt, de ugyanolyan kézenfekvő is a párhuzam: ez höfgeni dilemma volt? Hogy maradjon-e Vidnyánszky Attila új Nemzetijében?

SA: Valamelyest biztos, igen, az ember elgondolkozik ezen, hogy merre épül a karrierje, mit tud bevállalni, mivel tud egyetérteni. De most még nem tudjuk, mivel értünk vagy nem értünk egyet, mert csak találgathatjuk, milyen színházat csinál majd Attila. Úgyhogy fölösleges lenne előre pocskondiázni.

MN: Értem én, a Nemzeti jelenlegi gárdája többnyire ilyen píszín és visszafogottan nyilatkozik Vidnyánszkyról. De az már most világos, hogy az új Nemzeti Színház a Nemzeti Együttműködés Rendszerének reprezentatív, felszentelt helye lesz – voltaképpen függetlenül attól, szakmailag hogyan szuperál. Aki ide szerződik vagy itt marad, megtesz egy apró lépést, kimond egy félénk igent – éppen úgy, ahogy Höfgen haladt előre.

SA: Lehet, hogy így van. Nekem az lett volna fontos, hogy valahol, valahogy együtt tudjon maradni egy csapat az innen távozókból. Egy darabig úgy tűnt, hogy ez sikerülhet, végül mégis szétszéledünk. De a Vígben az első előadást Alföldi rendezi, a Danton halálát, amiben együtt játszhatok László Zsolttal és Hevér Gáborral.

A Magyar Narancs május 16-i lapszámában megjelenő, Urfi Péter által készített, drámai hangvételű interjúból egyebek mellett kiderül még, miért kérte Stohlt Alföldi arra, hogy fogja vissza magát, miért nem foglalkozott a színész a híres Szabó-filmmel, miért nyugtatta meg a Joker-álarc, hogyan viszonyul a felfokozott politikai indulatokhoz, és hogyan viseli lelkileg, hogy vissza kell majd térnie néha Vidnyánszky Attila színházába.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)