Magyar Narancs: A pénteki premieren gondolt erre? Hogy vége?
Stohl András: Persze, folyamatosan ott volt a fejünkben, milyen abszurd, hogy összesen tízszer fog lemenni egy ekkora munka – mert most nemcsak én, hanem mindenki igazán odarakta magát. Itt egy nyiffanás nem volt, semmi nyafogás, hogy jaj, minek szenvedünk ezzel ennyit, ha úgyis csak párszor játsszuk. Mert a Mephistóról mindenki tudta, hogy végül ezzel fogunk majd kezet a nézőinkkel.
MN: Nemrég vált biztossá, hogy a Vígszínházban folytatja, pedig az új igazgató marasztalta. Nagyon direkt, de ugyanolyan kézenfekvő is a párhuzam: ez höfgeni dilemma volt? Hogy maradjon-e Vidnyánszky Attila új Nemzetijében?
SA: Valamelyest biztos, igen, az ember elgondolkozik ezen, hogy merre épül a karrierje, mit tud bevállalni, mivel tud egyetérteni. De most még nem tudjuk, mivel értünk vagy nem értünk egyet, mert csak találgathatjuk, milyen színházat csinál majd Attila. Úgyhogy fölösleges lenne előre pocskondiázni.
MN: Értem én, a Nemzeti jelenlegi gárdája többnyire ilyen píszín és visszafogottan nyilatkozik Vidnyánszkyról. De az már most világos, hogy az új Nemzeti Színház a Nemzeti Együttműködés Rendszerének reprezentatív, felszentelt helye lesz – voltaképpen függetlenül attól, szakmailag hogyan szuperál. Aki ide szerződik vagy itt marad, megtesz egy apró lépést, kimond egy félénk igent – éppen úgy, ahogy Höfgen haladt előre.
SA: Lehet, hogy így van. Nekem az lett volna fontos, hogy valahol, valahogy együtt tudjon maradni egy csapat az innen távozókból. Egy darabig úgy tűnt, hogy ez sikerülhet, végül mégis szétszéledünk. De a Vígben az első előadást Alföldi rendezi, a Danton halálát, amiben együtt játszhatok László Zsolttal és Hevér Gáborral.
A Magyar Narancs május 16-i lapszámában megjelenő, Urfi Péter által készített, drámai hangvételű interjúból egyebek mellett kiderül még, miért kérte Stohlt Alföldi arra, hogy fogja vissza magát, miért nem foglalkozott a színész a híres Szabó-filmmel, miért nyugtatta meg a Joker-álarc, hogyan viszonyul a felfokozott politikai indulatokhoz, és hogyan viseli lelkileg, hogy vissza kell majd térnie néha Vidnyánszky Attila színházába.
